. 37. szúra Sorakoztatók (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Kik sorakoztatói a (csata)soroknak, 2. Kik üvöltözői a korholásnak, 3. S kik olvasói az Emlékeztetőnek. 4. Íme! Bizony a ti Istenetek Egy. 5. Ura az egeknek, a földnek, s mi a kettő közt, s Ura a virradatoknak. 6. Íme! Mi feldíszíteténk a világ egét a bolygók ékességével, 7. S megőrizvén minden megátalkodott Sátántól. 8. Ők nem hallgatnak a Legfelső Főre, hát meghajíttatnak minden oldalról, 9. Kitaszíttatván, s nekik a szűnni nem akaró szenvedés. 10. Kivéve azt, ki megragadja a foszlányt, s követi őt egy átfurakodó lángcsóva. 11. Hát kérdezd őket (ó, Muhammad): Erősebbek-é ők a teremtésben, avagy (erősebbek) azok, kiket Mi teremténk? Lám! Mi képlékeny agyagból teremténk őket. 12. Mi több, te csodát művelsz, midőn ők csúfolódnak. 13. S midőn emlékeztetve vannak, hát nem emlékeznek meg, 14. S midőn látják a bizonyságot, hát vágyják annak megcsúfolását. 15. S mondák: Lám! Ez csupán nyilvánvaló mágia. 16. Midőn ha elhalánk, por s csont vagyunk, hát mi feltámasztatunk-é? 17. Hát a mi ősatyáink? 18. Mondd (ó, Muhammad): Igen! S hanem ti lesztek a lekicsinylettek. 19. S hanen ott egyetlen üvöltés, s lám! Ők meglátják, 20. S mondák: Jaj nékünk! Ez az Ítélet Napja. 21. Ez az Elválasztás Napja abban, mit meghazudtoltatok. 22. (S mondva van az angyaloknak): Tereljétek össze azokat kik bűnöztek, s az ő hitveseiket, s azt mit szolgáltak 23. Allahon kívül, s vezessétek őket a Pokol ösvényére. 24. S állítsátok meg őket, miáltal ők kérdőre vonatnak. 25. Mi (járjon) néktek, s ti nem pártfogoljátok egymást? 26. Mi több, ők a Napon meghódolnak. 27. S egyikük magához vonja másikukat kérdezősködvén. 28. Mondák: Íme! Ti eljövetelétek hozzánk a jobbik (oldalról). 29. Mondák: Mi több, ti nem voltatok hívők. 30. S nem volt nékünk rajtatok hatalmunk, mi több ti zsarnok nép voltatok. 31. S (most) beigazolódik rajtunk Urunk szava. Íme! Mi vagyunk (a kínok) ízlelői. 32. Hát mi félrevezettünk titeket. Íme! Mi (magunk is) félrevezetettek voltunk. 33. S ők a Napon a szenvedésben társak. 34. Lám! Eképpen teszünk Mi a gaztevőkkel. 35. ŐK, midőn mondva volt nékik: Nincs (más) Isten, csak Allah - dölyfösködtek. 36. S mondják: Elhagyjuk-é a mi isteneinket egy őrült költőért? 37. Íme! Ő elhozá az igazat, s megerősíté a küldötteket (őelőtte). 38. Lám! Ti a fájdalmas szenvedés izlelői vagytok. 39. S nem viszonoztatik néktek, csak az mit tettetek. 40. Kivéve Allah odaadó szolgálóit. 41. Ezek számára a tudott gondoskodás, 42. Gyümölcsök. S ők megbecsültetnek 43. A gyönyörűség Mennyeiben, 44. Az egymással szembeni nyoszolyákon. 45. Mindenhonnét körülöttük egy kupa forrásvizet hoznak nekik, 46. Fehér, ízletes azoknak kik isszák, 47. Nincs abban fejfájás, s ők attól nem bolondíttatnak meg. 48. S náluk a tartózkodó tekintet a finom szemekkel, 49. Mintha azok rejtett tojások lennének. 50. S egyikük a másikát magához vonja kérdezősködvén. 51. Mondá a szóló közülük: Íme! Nekem bajtársam volt 52. (Ki) mondá: Te bizonyos hogy az igazmondók közül vagy? 53. Midőn ha meghalánk, por, s csont vagyunk, hát beszámoltattatunk-é? 54. Mondá: Ti odapillantotok-é 55. S odapillantott, majd meglátá azt a Pokol fenekén. 56. Mondá: Allahra! Majdhogynem romlásba vivél engem, 57. S ha nincs Uram kegye, hát én is (szenvedésre) előállított lennék. 58. S mi nem leszünk-é halottak 59. Megtakarítván előző halálunkat, s mi nem leszünk-é megkínoztatva? 60. Lám! Ez hát a hatalmas győzelem. 61. Bizony az ilyet mint ez, műveljék a cselekvők. 62. Ez jobb-é lebocsájtásnak, avagy a Zaqqum fája? 63. Lám! Mi megtevénk azt a bűnösök megkisértéséül. 64. Lám! Az a fa mely a Pokol eredendőjéből búvik elő. 65. Annak termése akár a Sátánok fejei. 66. S íme! Hát ők hadd egyenek belőle, s töltsék ki véle hasukat. 67. Majd lám! Majd övék arra a forrongó víz italnak, 68. Majd lám! Bizonyos hogy visszaútjuk a Pokolba vezet. 69. Ők meglelék valóban eltévelyedett atyáikat, 70. S ők azok nyomdokaiban igyekeznek. 71. S bizony az elődök többsége őelőttük eltévelyedett, 72. S bizony Mi elküldénk közéjük a figyelmeztetőket. 73. S nézd mily volt beteljesülése a figyelmeztetőknek, 74. Kivéve Allah odaadó szolgálóit. 75. S bizony szólíta Minket Noé, s kegyes volt a Meghalló, 76. S Mi megmenekíténk őt, s az ő háza népét a hatalmas veszedelemtől, 77. S megtevénk az ő sarjait, őket a megmaradottakat, 78. S Mi reáhagyánk többiek közt (az üdvözlést): 79. Békesség Noéra a teremtmények közt! 80. Íme! Eképpen viszonzásunk a jótevőknek. 81. Íme! Ő a Mi hívő szolgálóink közül való. 82. Majd Mi megfullasztánk a többieket, 83. S lám! Az ő felekezetéből volt Ábrahám, 84. Midőn ő eljöve Urához békés szívvel, 85. Midőn mondá az ő atyjának, s népének: Mit szolgáltok ti? 86. Hamis isteneket akartok-é Allahon kívül? 87. S mi hát sejtéstek a Mindenségek Uráról? 88. S ő tekintetét veté a csillagok közé, 89. Majd mondá: Lám! Undorkodom. 90. S (amazok) elfordulának tőle hátat fordítván, 91. Majd az ő isteneiknek látott, s mondá: Nem esztek-é? 92. Mi van veletek, hogy nem beszéltek? 93. Majd nékik látott az ő jobbjának ütésével. 94. S (az emberek) hozzá indulának rohanván. 95. Mondá: Szolgáljátok-é azt, mit ti faragtok ki? 96. S Allah teremtett titeket, s mit tesztek? 97. Mondák: Építsetek néki egy építményt, s vessétek őt a Pokolra. 98. S kelepcébe akarák csalni őt, de Mi megtevénk őket annak legbelsejébe. 99. S mondá: Íme! Én az Uramhoz megyek, Ki vezetni fog engem. 100. Uram! Ajándékozz nékem a jócselekedetűek közül. 101. Hát Mi kihirdeténk nékik a nyájas gyermeket. 102. S midőn (fia) megérett arra, hogy véle haladjon, mondá (néki Ábrahám): Ó, fiam! Látám alvásomban (az álmot), hogy fel kell áldozzalak téged. Hát nézd, mit látsz? Mondá: Ó, atyám! Tedd azt mi megparancsoltatott néked. Ha Allah is úgy akarja, te az állhatatosak közt lelsz meg engem. 103. S midőn (mindketten) megbékélének (Allahban), ő annak arca fele lendít, 104. S Mi szólítánk őt: Ó, Ábrahám! 105. Bizony beigazoltad a látomást. Lám! Eképp jutalmazzuk meg a jó cselekedetűeket. 106. Íme! Bizony ez volt a nyilvánvaló próbatétel. 107. S Mi megváltánk őt egy hatalmas áldozat által, 108. S ráhagyánk többiek közt (az üdvözlést): 109. Békesség Ábrahámra! 110. Eképpen jutalmazzuk a jó cselekedetűeket. 111. Íme! Ő a Mi hívő szolgálóink közül való. 112. S Mi meghirdeténk néki Izsákot, mint a jócselekedetűek prófétáját. 113. S Mi megáldánk őt, s Izsákot. S kettejük sarjai közt ki jó, s ki bűnbe viszi magát nyíltan, 114. S bizony Mi malasztban részesíténk Mózest, s Áront, 115. S megmenekíténk őket, s az ő népüket a hatalmas veszedelemtől, 116. S pártjukat fogánk, hát ők lettek a győzedelmesek. 117. S megadánk nékik a megnyilvánult Írást, 118. S elvezeténk őket az egyenes ösvényre, 119. S Mi reájuk hagyánk többiek közt (az üdvözlést): 120. Békesség Mózesre és Áronra! 121. Lám! Eképpen jutalmazzuk meg a jócselekedetűeket. 122. Íme! Ők a Mi hívő szolgálóink közül valók. 123. S lám! Illés (is) a küldöttek közt volt. 124. Midőn mondá az ő népének: Hát nem őrizkedtek-é? 125. Fohászkodtok-é Baálhoz, s elhagyjátok a Teremtők legjobbikát? 126. Allah a Ti Uratok, s a ti ősatyáitok Ura. 127. S azok meghazudtolák őt, hát ők bizonyosan elővezettetnek. 128. Kivéve Allah odaadó szolgálóit. 129. S Mi reáhagyánk a többiek közt (a köszöntést): 130. Békesség Illésre! 131. Íme! Eképpen jutalmazzuk meg a jó cselekedetűeket, 132. Íme! Ő a Mi hívő szolgálóink közül való. 133. S lám! Lót (is) a küldöttek közt volt. 134. Midőn Mi megmenekíténk őt, s az ő háza népét mindnyájat, 135. Kivéve az öregasszonyt, ki a hátramaradottak közt, 136. Majd Mi lerombolánk a többieket. 137. S lám! Hát járjatok (az ő romjaik) felé reggel, 138. S éjjel, hát nem éritek-é fel? 139. S lám! Jónás (is) a küldöttek közt volt. 140. Midőn ő a megrakott bárkára menekült, 141. Hát sorsot húzott, s a kibukottak közt lett, 142. S elnyelé őt a bálna, míg ő hibázott. 143. S ha ő nem lett volna (az Allahot) dicsőitők közül, 144. Hát kiszurkoztatott volna gyomra a Napig, midőn ők feltámasztatnak. 145. S Mi partra veténk őt, s ő beteg, 146. S Mi rajta tökfát keleszténk ki. Í47. S Mi elküldénk hozzá százezer (népet), avagy többet, 148. S ők hittek, hát Mi megelégíténk őket egy időre. 149. Hát kérdezd őket (ó, Muhammad): Vannak-é Uradnak leányai, (míg) őnékik fiaik? 150. Avagy nőieknek teremténk Mi meg az angyalokat, s azok szemtanúi voltak? 151. Lám! Hanem az ő rágalmuk az mit mondanak: 152. Allah nemzett. S íme! bizony ők hazugok. 153. (S mondják azt is): Ő kiválasztá a leányokat a fiak fölé. 154. Mi van veletek? Hogyan Ítéltek? 155. Hát nem emlékeztek-é? 156. Avagy tiétek a nyilvánvaló hatalom? 157. Hát hozzátok el írástokat, ha igazak vagytok. 158. S ők megtevék az atyafiságot őközte, s a dzsinnek közt, s bizony a dzsinnek tudják, hogy ők bizony előállíttatnak (egykoron az Úr Színe előtt). 159. Legyen Dicső Allah azoktól, miket (néki) társakul írnak. 160. Kivéve Allah odaadó szolgálóit. 161. S lám! Ti, s mit szolgáltok, 162. Hát ti nem kísértetek (senkit) Ő ellene, 163. Kivéve azt, ki a Poklon égetnivaló. 164. S nincs köztük, csak olyan, kinek (megvan) a tudott helye. 165. S lám! Mi vagyunk bizony a felsorakoztatók. 166. S lám! Mi vagyunk bizony a magasztalók, 167. S ők valóban mondák: 168. Ha csak meglenne nékünk az elődök Emlékeztetője, l69. Bizony Allah odaadó szolgálói lennénk. 170. Hanem ők megtagadák azt, s ők nem fogják tudni. 171. S bizony a Mi szavunk megelőzte a Mi szolgálóinkat, a küldötteket. 172. Hanem őnékik a megsegítők, 173. S bizony (övék) a Mi hadunk, hát valóban ők a győzedelmesek. 174. Hát fordulj el tőluk (ó, Muhannad) egy ideig, 175. S nézd, s ők is nézni fognak. 176. Hát sietnek-é a Mi büntetésünkkel? 177. S midőn az lejő az ő terükre, hát szörnyű reggele a figyelmeztetetteknek. 178. Hát fordulj el tőlük egy időre, 179. S nézd, s (ők is) nézni fognak. 180. Legyen Dicső Urad, Ura a Hatalomnak azok felett, miket (Őnéki társul) írnak. 181. S békesség a küldöttekre. 182. S Dicsértessék Allah, a Mindenségek Ura! . 38. szúra Szad (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Sad. Az emlékezésre méltó Korán által. 2. Mi több, azok kik tagadnak hiúságban, s hitszegésben vannak. 3. Hány nemzedéket pusztítánk el Mi őelőttük, s ők szólítanak midőn menekvésre már késő! 4. S csodálkozának, hogy eljöve hozzájuk közülük a figyelmeztető, s mondák a hitetlenek: Ez egy hazug mágus. 5. Megtevé-é ő az isteneket Egy Istennek? Lám! Ez furcsa dolog. 6. Nekiindulának a törzsfők közülük (mondván): Menjetek, s legyetek állhatatosak istreneitekhez! Lám! Ez a dolog akartatik tőletek. 7. Mi nem hallánk ilyet a későbbi felekezetben. Ez nem más, mint kitalálás. 8. (Csak) reá nyilatkozott-é meg az Emlékeztető közülük? Mi több, ők kétségbe vonják az Én Emlékeztetőmet. Mi több, bizony ők még nem ízlelék meg a szenvedést. 9. Avagy nálunk-é a te Urad, a Nagyszerű, az Adományozó kegyelmének tárháza? 10. Avagy övék-é mindenhatósága az egeknek, a földnek, s mi a kettő közt? Hát másszák meg azt kötéllel! 11. Vesztes hadak a klánok mik amott. 12. Hazug volt őelőttük Noé népe, s Aádé, s a Fáraó (szilárdan) megtelepedett, 13. S Thamud (törzse), Lót népe, s az erdő lakói: Ezek klánok voltak. 14. Hanem mind csupán meghazudtolá a küldötteket, s beigazolódott (az Én) büntetésem, 15. S nem várnak azok, csak egyetlen kiáltást, s nincs afölött abból (több). 16. S mondák: Urunk! Siettesd nékünk sorsunkat az Elszámolás Napja előtt. 17. Légy állhatatos arra mit mondanak, s emlékezz meg a Mi szolgálóinkról, Dávidról, a nagytekintélyűről. Lám! Ő bűnbánó volt (Urához). 18. Íme! Mi alárendelénk a hegyeket, hogy dicsértessék (az Úr) ővéle este, s napkeletkor. 19. S a madarak összetereltettek. Minden Őhozzá irányult. 20. S Mi megszilárdítánk az ő királyságát, s megadánk néki a bölcsességet és a meggyőző szólamokat. 21. S eljöve-é hozzád híre a perlekedőknek? Midőn ők megmásszák a királyi terem falát, 22. Midőn rátörének Dávidra, s az megrettent tőlük. Mondák: Ne félj! Mi vagyunk a két perlekedő, egyikünk a másikának megrontója. Hát ítélj közöttünk az igazzal, s ne légy igazságtalan, s vezess minket a helyes ösvényre. 23. Lám! Ez az én fivérem, őnéki kilencvenkilenc jerkéje, s énnékem egy jerkém, s mondá: Bízd azt reám, s meggyőzött engem a beszédben. 24. Mondá (Dávid): Mert bizony ő bűnbe vive téged a te jerkéd elkérésével az ő jerkéihez, s lám! Sok felebarát igyekszik egymás ellen, kivéve kik hisznek, jókat cselekesznek, (hanem ezek) kevesen vannak. S megsejtette Dávid, hogy Mi megkísérténk őt, hát ő az Ura bűnbocsánatáért esedezett, térdre borult és bűnbánatot fogadott. 25. Hát Mi megbocsájtánk néki ezt, s ime! Őnéki nálunk bejárása van, s szép a vég. 26. (S mondva volt néki): Ó, Dávid! Íme! Mi megtevénk téged helytartónak a földön, hát ítélj az emberek közt az igazzal, s ne kövesd a vágyat, mert az eltévelyít téged Allah útjáról. Lám! Kik eltévelyednek Allah útjáról, hát nekik a szörnyű szenvedés, miáltal elfeledék az Elszámolás Napját. 27. S nem teremténk Mi meg az eget, a földet, s mi a kettő közt hasztalanul. Ez vélése azoknak, kik hitetlenek. Hát jaj azoknak, kik tagadnak a Pokol tüzén! 28. Avagy úgy tegyünk-é Mi azokkal kik hisznek, jókat cselekednek, akár a megrontókkal a földön, avagy úgy tegyünk-é az őrizkedőkkel akár a rosszlelkűekkel? 29. (Ez hát) az Írás, mit Mi néked lebocsájtánk áldottan, hogy merengjenek el annak kinyilatkozásain, s hogy emlékezzenek a megértés emberei. 30. S Mi megajándékozánk Dávidot Salamonnal. Gyönyörűséges szolgáló! Lám! Ő bűnbánattal volt (Allahhoz) forduló. 31. Midőn felkínáltattak néki alkonyatkor a könnyűjárású paripák, 32. S mondá: Én jobban szerettem (valaha) a jók élvezetét az Uramra való megemlékezésnél, mígnem azok letűntek a lepel mögé. 33. (Majd mondá): Hozzátok azokat vissza nékem, majd nékik esett, s (kardjával) végigvágott (azok) szárain, s nyakain. 34. S bizony mi megkísérténk Salamont, s odaveténk az ő székére egy (puszta) testet. Majd ő bűnbánatot fogadott. 35. Mondá: Uram! Bocsájts meg nékem, s ajándékozz nékem olyan teljhatalmúságot, milyet senki nem birhat énutánam. Íme! Te vagy az Ajándékozó. 36. S Mi alárendelénk néki a szelet, mi az ő parancsolása szerint fut engedelmesen, bármerre szánja. 37. S a Sátánokat mindet mi épít s lemerül, 38. S a többieket, mik láncra fűzöttek, 39. (Mondván): Ez hát a Mi adományunk, s fogadd el, vagy tagadd meg számvetés nélkül. 40. S lám! Néki Mihozzánk a bejárása, s szép a vég. 41. S említsd meg (ó, Muhammad) a Mi szolgálónkat Jóbot, midőn szólítá az ő Urát: Lám! Megérintett engem a Sátán a veszedelemmel, s szenvedéssel. 42. (S mondva volt néki): Rohanj lábaidon. Ez (a patak) hűs fürdő és szomját csillapító. 43. S Mi megajándékozánk őt háza népével, s ővélük olyanokat mint ők, kegyelemképpen Tőlünk, s emlékeztetőül a megértés embereinek. 44. S (mondva volt néki): Végy kezedbe egy ágat, majd sújts le vele, s ne légy esküszegő. Lám! Mi állhatatosnak találánk őt. Gyönyörűséges szolgáló! Íme! Ő bűnbánattal volt (Urához) forduló. 45. S említsd meg a Mi szolgálóinkat Ábrahámot, Izsákot és Jakabot, az adottságok, s a meglátás embereit. 46. Lám! Mi megtisztítánk őket teljes tisztasággal, a (Túlvilági) otthonra emlékeztetésül. 47. Lám! Ők Minálunk bizony kiválasztottak, a legjobbak. 48. S említsd meg Izmáelt, Elishát és Dhu'l-Kifl-t. S mindnyájan a legjobbak közül valók. 49. Ez hát az emlékeztető. S lám! Az őrizkedőknek szép a vég. 50. Az Éden kertjeinek kapui számukra nyitva állnak, 51. Melyben ők hajladoznak, s szólítanak ott a sok gyümölcsre, s italra. 52. S vélük vannak a bájos tekintetű kísérők. 53. Ez hát mi néktek ígértetik az Elszámolás Napjára. 54. Íme! Ez hát a Mi gondoskodásunk, minek nincs elenyészése. 55. Ez hát (a jóknak). S lám! A zsarnokoknak szörnyű a vég. 56. A Pokol az, miben perzselődnek, s nyomorúságos a szállás. 57. Ez hát, s ízleljék meg azt mi fortyogó, s mi jéghideg. 58. S további (kínzás) a párok megalkotása! 59. Ez hát a véletek száguldozó sereg. Mondák azoknak kik a Pokolra kerültek: Nincs üdvözlés néktek. Lám! Ők a Pokol tüzén perzselődnek. 60. Mondák: Mi több, ti (eltévelyítők), hát nincs üdvözlés néktek. Ti keszítétek ezt nékünk (a ti eltévelyítéstekkel), s (most) nyomoráságos az állapot. 61. Mondák: Urunk! Aki ezt készítette elő nékünk, hát gyarapítsd őt kétszeres szenvedessel a Pokol tüzén. 62. s mondák: Mi van vélünk, hogy nem látunk azon férfiak közül, kiket mi gonosztevőnek vevénk számba? 63. Vevénk-é mi őket nevetség tárgyául, avagy letévedt-é róluk a tekintet? 64. Íme! Ez hát az igaz: Civakodik a Pokol tüzének népe. 65. Mondd (ó, Muhammad): Hanem én (csupán) figyelmeztető vagyok, s nincs (más) Isten, csak Allah, az Egyetlen, a Korlátlan, 66. Ura az egeknek, a földnek, s mi a kettő közt, a Nagyszerű, az Elnéző. 67. Mondd: Ezek a hatalmas hírek. 68. Ti evvel szembe helyezkedtek! 69. Nem volt tudásom nékem a Legfelső Főkről, midőn azok összevitatkozának, 70. S reám sugalltatott, hogy csupán én vagyok a nyilvánvaló figyelmeztető. 71. Mídőn mondá Urad az angyaloknak: Lám! Én megteremtője vagyok a halandó (embernek) agyagból, 72. S midőn Én elrendezém azt, hát belélehellék az Én Lelkemből, hát ereszkedjetek le néki leborulván. 73. Hát leborulának minden angyalok mindösszesen, 74. Kivéve Ibliszt, ki dölyfösködött, s a hitetlenek közül volt. 75. Mondá (az Úr): Ó, Iblisz! Mi gátol téged abban, hogy leborulj annak, mit Én a két kezemmel teremtettem? Dölyfösködsz, avagy fennhéjázol? 76. Mondá: Én jobb vagyok nála. Te engem tűzből teremtél meg, s őt agyagból teremtéd. 77. Mondá (az Úr): Hát menj innen, s íme! Kivetett vagy, 78. S lám! Reád az Én átkom az Ítélet Napjáig. 79. Mondá: Uram! Adj nékem haladékot a Napig, midőn feltámasztatnak. 80. Mondá (az Úr): Íme! Te a visszatartottak közt vagy 81. A kijelölt idő Napjáig. 82. Mondá: Bizony a Te erőddel fogom csábítani őket mindnyájat, 83. Kivéve közüluk a Te odaadó szolgálóidat. 84. Mondá (az Úr): Az igaz, s az igazat mondom, 85. Hogy megtöltöm Én a Poklot véled, s azzal ki téged követ közülük mindnyájukkal. 86. Mondd (ó, Muhammad): Nem kérek én tőletek ezért fizetséget, s én nem színlelek. 87. Lám. Ez csupán egy emlékeztető a teremtményeknek, 88. S egy idő után te megtudod annak hírét. . 39. szúra Sokaságok (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Az Írás kinyilatkoztatása Allahtól való, aki a Nagyszerű, a Bölcs. 2. Íme! Mi lebocsájtánk néked (ó, Muhammad) az Írást az Igazzal, hát szolgáld Allahot, a hitvallást Őneki szeplőtelenné tévén. 3. Allahé csupán a szeplőtelen hitvallás. S azok, kik Rajta kívül vesznek oltalmazókat, (mondják): Nem szolgáljuk őket, csak azért, hogy közelebb vigyenek bennünket Allahhoz. Íme! Allah ítél köztük abban, miben ők különböznek. Lám! Allah nem vezeti azt, ki hazug, tagadó. 4. Ha Allah (Magához) akarna venni egy gyermeket, hát azt választaná ki az Ő teremtményéből, kit Ő akar. Legyen Dicső! Ő Allah az Egyetlen, a Korlátlan. 5. Ő megteremté az egeket, s a földet az igazzal. Ő felváltatja éjjelre a nappalt, s felváltatja nappalra az éjjelt, s alárendeli a napot, a holdat, s mindegyik a megjelölt sorsot futja. Hát nem Ő a Nagyszerű, az Elnéző? 6. Ő megteremtett titeket egyetlen lélekből, majd megtéve abból annak párját, s Ő lebocsájtá néktek jószágból a nyolc párt. Ő titeket anyáitok hasaiban teremt meg, teremtést teremtés után, a háromszoros sötétségben. Ez hát Allah, a ti Uratok. Övé a Teljhatalmúság. Nincs (más) Isten, csak Ő. Hát hogy fordulhattok el? 7. Ha tagadtok, hát Allah Független tőletek, s nem elégszik meg az Ő szolgálóinak tagadásával. S ha hálát adtok, hát Ő megelégszik abban véletek. S nem viselheti a teherrel megrakott más terhet. Majd Uratokhoz vezet visszautatok, s Ő kihirdeti néktek azt, mit tettetek. Íme! Ő Tudója a kebelek (rejtekének). 8. S ha az embert megérinti az ártás, hát az ő Urához fohászkodik, bűnbánatot fogadván Őnéki. S ha Ő megadja néki a kegyelmet Tőle, hát az elfeledi miért is fohászkodott azelőtt Őhozzá, s megteszi Allahnak a vetélytársakat, hogy letévelyítsen az Ő útjáról. Mondd (ó, Muhammad): Élvezd tagadásodat kevéssé. Íme! Te a Pokol tüzének követői közt vagy. 9. S az, ki éjjel éberen áhítatot gyakorol leborulva és állva, figyelmen tartja a Túlvilágot, s reméli Ura kegyelmét (olyan-é, mint ki hitetlen)? Mondd (ó, Muhammad): Egyénlőek-é azok, kik tudnak azokkal, kik nem tudnak? Hanem (csupán) a megértés emberei emlékeznek. 10. Mondd: Ó, Én szolgálóim, kik hisznek! Tartsátok számon Uratokat. Azoknak, kik jókat tettek ezen a világon, hát jó (jár), s Allah földje tágas. Hanem visszafizettetik az állhatatosaknak az ő bérük számvetés nélkül. 11. Mondd (ó, Muhammad): Lám! Én (arra) parancsoltattam, hogy Allahot szolgáljam, szeplőtelenné téve Őnéki a hitvallást. 12. S (arra) parancsoltattam, hogy legyek első a muzulmánok közt. 13. Mondd: Lám! Ha nem engedelmeskedem Uramnak, félnem kell a hatalmas Nap szenvedését. 14. Mondd: Én Allahot szolgálom szeplőtelenné téve Őnéki hitvallásomat. 15. Hát szolgáljátok mit akartok Rajta kívül. Mondd: Hanem a vesztesek azok, kik saját lelküket, s házuk népét veszejtik el a Feltámadás Napján. Hanem ez (aztán) a nyilvánvaló veszteség. 16. Számukra felülről az árnyéktető tűzből, s alulról az árnyéktető (tűzből). Emezzel félemlíti meg Allah az ő szolgálóit. Ó, szolgálóim! Tartsatok hát számon. 17. S azok, kik félrevágják a hamis istenségeket, azok szolgálatát és bűnbánattal fordulnak Allahhoz, hát nékik a hirdetés. Hát hirdess (ó, Muhammad) szolgálóimnak, 18. Akik meghallják a szót, s követik legszebbikét. Ezek hát azok, kiket Allah vezet, s ezek ők a megértés emberei. 19. S az, kire beigazolódott a szenvedés szava (kaphat-é segítséget), s te (ó, Muhammad) meg tudod-é menteni azt, ki a Pokol tüzén? 20. Hanem azok, kik számon tartják Urukat, hát nékik a termek, mi fölött termek, mik (nékik) építtettek, s ennek alatta folyók futnak. Ez Allah ígérete, s Allah nem téveszti el ígéretét. 21. Nem látod-é, hogy Allah lebocsájtá az égből a vizet, s betölti véle a patakokat a földön, majd kihozatik általa a különböző színű vetemény? Majd (azok) kiszáradnak, s látod őket megsárgulni, majd Ő megteszi azokat csepünek. Íme! Ebben hát az emlékeztető a megértés emberének. 22. S az, kinek kebelét Allah kitárta az Iszlámnak, s ő követi a világosságot Urától (olyan-é, mint ki hitetlen)? Hát jaj (azoknak, kiknek) szíve megkeményedett az Allahra való megemlékezéssel szemben. Ezek nyilvánvaló eltévelyedésben vannak. 23. Allah nyilvánítá ki a legszebb mondást, a következetes írást, (hol a jótettek viszonzása) párba állított (a gonoszság büntetésével), amitől sikamlóssá lesz azok bőre, kik félik Urukat, majd meglágyul az ő bőrük és szívük Allah megemlékezésére. Ez hát Allah Útmutatása. Allah azt vezeti általa, kit Ő akar. S az, kit Allah eltévelyít, hát nincs néki útmutató. 24. S az, ki őrizi arcát a szenvedés szörnyűségétől a Feltámadás Napján (olyan-e, mint ki jókat cselekszik)? S mondva lesz a bűnösöknek: Ízleljétek meg azt, mit elnyertetek. 25. Hazugok voltak azok, kik őelőttük, hát eljöve hozzájuk a szenvedés, midőn ők nem érzékelék. 26. S Allah megízlelteté vélük az iszonyatot az evilági életben, hanem a Túlvilág szenvedése bizony nagyobb, ha ők tudnák! 27. S bizony felvetünk az embereknek ebben a Koránban minden példából, hátha tán emlékeznek. 28. Az Arab Korán, mi tekervények nélküli, hátha tán őrizkednek. 29. Allah felveti a példát: A férfiú, kivel a társak civakodának, s a férfiú, ki egy férfiúhoz tartozik. Egyenlőek-é ők? Dicsőség legyen Allahnak! Mi több, legtöbbjük nem tudja. 30. Íme! Ti meghaltok, s lám! Ők meghalnak. 31. Majd lám! Ti a Feltámadás Napján Uratoknál fogtok érvelni. 32. S ki bűnösebb annál, mint ki hazug szót szól Allahra, s meghazudtolja az igazat, midőn az eljöve hozzá? Hát nem a Pokol-é a hitetlenek szállása? 33. S ki elhozza az igazat, s hiszi is azt, hát ezek ők az őrizkedők. 34. Övék az, mit ők akarnak Uruknál. Ez hát jutalma a jótét lelkeknek. 35. Hát engedje el róluk Allah a rosszakat mit tettek, s adja meg nékik bérüket a legszebbért mit tettek. 36. Hát nem védelmezi-é meg Allah az Ő szolgálóját? S amazok megfélemlítenek téged azokkal, mik Rajta kívüliek. S kit Allah eltévelyít, hát nincs számára útmutató. 37. S kit Allah vezet, hát nincs számára eltévelyítő. Hát nem Allah-é a Nagyszerű, az Elégtételt Vevő? 38. S ha megkérdezed őket: Ki teremtette az egeket, s a földet? Bizony mondják: Allah! Mondd: Láttátok-é azokat, kikhez fohászkodtok Allahon kívül? S ha Allah ártást akar nékem, hát ők leveszik-é az Ő ártását, s ha Ő kegyelmet akar nékem, hát amazok visszafogói-é az Ő kegyelmének? Mondd: Allah az én mindenem, s Reá hagyatkoznak a Benne bízók. 39. Mondd: Ó, nép! Cselekedjetek lehetőségtek szerint. Íme! Én (is így) teszek. S majd megtudjátok 40. Kihez jő el a szenvedés mi megalázza őt, s kinek jut a maradandó gyötrelem. 41. Íme! Mi lebocsájtánk reád (ó, Muhammad) az Írást az embereknek az igazzal. S ki jól vezetett, hát az (saját) lelke javára (szolgál), s ki eltévelyedett, hát az ellen tévelyedik. S te nem vagy reájuk gondot viselő. 42. Allah fogadja be a lelkeket azok halálakor, s a (lelket) mely nem hal meg alvásában. S Ő megragadja (azt a lelket), mire elrendelte a halált, s elküldetik a többi egy kijelölt időre. Lám! Ebben hát a bizonyságok a népnek, kik gondolkodnak. 43. Avagy vesznek-é Allahon kívül közbenjárót? Mondd: Még akkor is, ha nincsen nékik semmi bírásuk, nincs felfogásuk? 44. Mondd: Allahé az összes közbenjárás. Övé az egek s a föld Teljhatalmúsága, majd Őhozzá téríttettek meg. 45. S midőn egyedül Allah említtetik meg, hát megiszonyodik szíve azoknak, kik nem hiszik a Túlvilágot. S midőn azok említtetnek meg, kik Rajta kívüliek, hát lám! Ők örvendeznek. 46. Mondd: Ó, Allah! Az egek s a föld Elindítója! Tudója a Láthatatlannak, s a Láthatónak! Te fogsz ítélni a Te szolgálóid közt abban, miben kulönböztek. 47. S ha mindaz mi a földön azoké lenne kik bűnbe estek, s megannyi avval, hogy megváltsák magukat általa a szenvedés szörnyűségétől a Feltámadás Napján, hát (akkor) kitűnne nékik Allahtól, mit nem is tartottak számon. 48. S kitűnnek nékik a rosszak miket elnyertek, s körülöleli őket az, mit megcsúfoltak, 49. S midőn megérinti az embert az ártás, ő Hozzánk fohászkodik, majd ha Mi megadjuk néki a kegyet Tőlünk, mondja: Hanem az a tudás erejével adatott meg nékem. Mi több, az egy kísértés, hanem legtöbbjük nem tudja. 50. Bizony azok, kik őelőttük azt mondák, hogy nem segített rajtuk az, mit elnyertek, 51. Hanem a rosszak, miket elnyertek lesújtanak reájuk. S azokra (is) ezek közül kik bűnbe estek le fognak sújtani azon rosszak, miket elnyertek, s de nem térhetnek ki. 52. Avagy nem tudják-é, hogy Allah annak tárja ki a gondoskodást, kinek Ő akarja, s annak méri szűken (kinek Ő akarja)? Lám! Ezekben hát a bizonyságok a népnek, kik hisznek. 53. Mondd: Ó, Én szolgálóim, kik magukat eltékozolták! Ne hagyjatok fel Allah kegyelmével. Íme! Allah megbocsájtja a vétkeket mindahányat. Íme! Ő a Megbocsájtó, a Könyörületes. 54. S forduljatok bűnbánattal Uratokhoz, s békéljetek meg Őbenne még mielőtt eljő hozzátok a szenvedés, majd nem pártfogoltattok. 55. S kövessétek a legjobbat mi lebocsájtatott néktek Uratoktól, még mielőtt eljő hozzátok váratlanul a szenvedés, s ti nem is érzékelitek. 56. És mondja a lélek: Ó, az én szomorúságom, miáltal semmibe vevém Allahot, s bizony a gúnyolódók közül voltam! 57. Avagy mondja: S ha Allah vezetett volna engem, hát bizony az őrizkedők közt lettem volna. 58. Avagy mondja midőn meglátja a szenvedést: Ó, ha csak egy (másik) lehetőségem (is) lehetne, hát a jótét lelkek közt lennék. 59. (Hanem a válasz ez lesz): Mi több, bizony eljövének hozzátok az Én kinyilatkoztatásaim, s te meghazudtolád azokat, dölyfösködtél, s a hitetlenek közt voltál. 60. S a Feltámadás Napján te meglátod (ó, Muhammad) azokat kik hazug szót szóltak Allahra, s azok arca megfeketedett. Hát nem a Pokol-é szállása a fennhéjázóknak? 61. S megmenekití Allah azokat kik őrizkedtek érdemeik által. S őket nem érinti a rossz, s ők nem bánkódnak. 62. Allah minden dolgok Teremtője, s Ő a mindenekre Gondoskodó. 63. Őnála az egek s a föld kulcsai. S azok, kik megtagadák Allah kinyilatkozásait, hát ők azok a vesztesek. 64. Mondd (ó, Muhammad): Hát mást, mint Allahot rendeltek-é el nékem, hogy szolgáljak? Ó, ti tudatlanok! 65. S bizony sugalltatott reád, s azokra kik előtted, (mondván): Ha társakat állítasz (Allahnak), bizony romba dől cselekedeted, s a Vesztesek közt leszel. 66. Mi több, Allahot szolgáljátok, s legyetek a hálaadók közt! 67. S ők nem úgy tisztelék Allahot, ahogy az Ő tiszteletének kijár. S az egész föld az Ő (egy) markolása (által vétetik) a Feltámadás Napján, s az egek az Ő jobbja által göngyölíttetnek fel. Legyen Dicső és Magasságos azok fölött, mikkel (Őt) társítják. 68. S megfúvattatik a harsona, s elalél mindenki az egeken, s a földön, kivéve kit Allah (nem) akar. Majd belefúvattatik mégegyszer, s lám! Ők állva maradnak, várván! 69. S rávirrad a földre Urának világossága, s lehelyeztetik a Könyv. Előhozatnak a próféták és tanúk, s ítéltetik közöttük az igazzal, s ők nem kárhoztatnak el. 70. S minden léleknek megfizettetik az mit tett. S Ő a Legjobb Tudója annak, mit tettek. 71. S azok, kik tagadának, a Pokolba vezettetnek csapatostul, mígnem eljövének ahhoz, s kinyittatnak annak kapui. S mondák nekik annak őrei: Nem jöttek-é el hozzátok a küldöttek közületek, s olvasták néktek Uratok kinyilatkozásait, s figyelmeztettek titeket ezen Napotok találkozójára? Mondák: Valóban. Hanem beigazolódik a szenvedés szava a hitetleneken. 72. Mondva (van nékik): Térjetek be a Pokol kapuin, melyben ti örökkévalók vagytok. S nyomorúság végezete a dölyfösöknek. 73. S azok, kik számon tarták Urukat, a Mennyekbe vezettetnek csapatostul, mígnem eljövének ahhoz, s kinyittatnak annak kapui. S mondák nékik annak őrei: Békesség reátok! Ti üdvösek vagytok, hát térjetek be ide örökkévalókként. 74. S mondák: Dicsőség legyen Allahnak, Aki igazra vitte nékünk az Ő ígéretét, s a föld örökébe léptetett bennünket, elidőzvén a Mennyekben amennyit csak akarunk! S Gyönyörűség bére a munkálkodóknak. 75. S látod (ó, Muhammad) az angyalokat tolongani a Trónus körül, zengvén az ő Uruk Dícsőségét. S elrendeltetik köztük az igaz. S mondva van: Dicsőség legyen Allahnak, a Mindenségek Urának! . 40. szúra Megbocsájtó (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ha. Mim. 2. Az Írás kinyilatkoztatása Allahtól való, a Nagyszerűtől, a Mindenttudótól. 3. A vétek Megbocsájtója, a bűnbánat Fogadója, a Szigorú büntető, a Bőkezű. Nincs (más) isten, csak Ő, s Hozzá vezet a végzet. 4. Nem szállnak vitába Allah kinyilatkozásaival, csak azok, kik tagadnak, hát ne csábítson téged (ó, Muhammad) az ő (szerencséjük) fordulata a földön. 5. Hazug volt (őelőttük Noé népe, majd őutánuk a klánok, s minden nemzetet az izgatta, hogyan vehetnék az ő küldöttüket, s hamisan érveltek hogy megcáfolják általa az Igazat. Majd Én vevém őket, s mily is volt a beteljesülés! 6. S eképpen vált igazra Urad szava azokon kik tagadtak; s ők a Pokol tüzének gazdái. 7. Akik bírják a Trónust, s azokat kik körülötte, hát zengik az ő Uruk Dicsőségét, s hisznek Őbenne. Ők megbocsájtást kérnek azoknak, kik hisznek, (mondván): Urunk! Te magadban foglalsz mindent, a kegyelmet, s a tudást, hát bocsájts meg azoknak, kik bűnbánatot fogadnak, s a Te utadat követik. Tartsd tőlük távol a Pokol szenvedését. 8. Urunk! Vezesd be őket az Éden kertjeibe melyet nékik ígértél, s azoknak kik jókat cselekednek atyáik, hitveseik, s sarjaik közül. Lám! Te, igen Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs. 9. Tartsd tőlük távol a rosszakat, s az kitől Te távol tartod a rosszakat, annak ezen a Napon bizony Te megkegyelmezel. Ez hát a hatalmas győzelem. 10. Lám! Szólíttatnak azok, kik tagadnak: Bizony Allah borzadása nagyobb, mint timagatok borzadása. Midőn ti hívattatok a hitre, ti megtagadátok. 11. Mondák: Urunk! Kétszer múlasztottál el minket, s kétszer keltettél életre bennünket. Hát mi beismerénk vétkeinket. Van-é kiút? 12. (Mondva van nékik): Ez hát néktek, miáltal midőn Allah idéztetett fel egymagában, ti megtagadátok, s midőn társak állíttattak néki, ti hittétek (azokat). S az Ítélet Allahé, Aki Magasságos, Nagy. 13. Ő az, Ki láttatja véletek az Ő bizonyságait, s lebocsájtja az égből a gondoskodást néktek. S nem emlékszik, csak az, ki bűnbánattal fordul (Hozzá). 14. Hát Fohászkodjatok Allahhoz, szeplőtelenné téve Néki a hitvallást, mégha irtóznak is a hitetlenek. 15. A Fokozatok Legmagasabbika a Trónus uralása. Annak veti oda a Lelket az Ő parancsolásával, kinek Ő akarja szolgálói közül, hogy figyelmeztessen a Találkozó Napjára. 16. A Napra, midőn ők előtűnnek, s nem marad rejtve belőlük semmi Allah elől. Kié hát ezen a Napon a Teljhatalmúság? Allahe, Aki az Egyetlen, a Korlátlan. 17. A Napon minden léleknek az fizettetik meg mit elnyert, s nincs bűnbe vitel ezen a Napon. Íme! Allah Gyors Számvető. 18. S figyelmeztesd őket (ó, Muhammad) a közelgő Napról, midőn a szivek a torkokban rekednek meg, (s midőn) nincs a bűnösök számára barát, sem közbenjáró ki (nékik) engedelmeskedne. 19. Ő tudja a szemek árulását, s mit a kebelek rejtenek. 20. S Allah elrendeli az igazat, míg azok, kik Rajta kívülihez fohászkodnak nem rendelnek el semmit. Lám! Allah a Meghalló, a Látó. 21. Avagy nem jártak-é a földön, s nem láták-é mily volt beteljesülése azoknak kik Őelőttük? Amazok szilárdabbak voltak náluk erőben, s nyomokban (mit hátrahagytak) a földön. Hát vevé őket Allah vétkeik által, s nem volt nékik, ki őket Allahtól megvédje. 22. Ez hát, miáltal elhozák nékik az ő küldötteik a bizonyságokat, s ők tagadtak, hát vevé őket Allah. Lám! Ő az Erős, a Szigorú Büntető. 23. S bizony Mi elküldénk Mózest a Mi kinyilatkoztatásainkkal, s nyilvánvaló hatalommal. 24. A Fáraóhoz, Hámánhoz, Korahhoz, s mondák: Hazug mágus! 25. S midőn ő elhozá nékik az igazat Tőlünk, mondák: Öljétek le azok fiait kik véle hisznek, s vessétek ki asszonyaikat. S a hitetlenek kelepcéje csupán eltévelyedés. 26. S mondá a Fáraó: Hagyjátok nékem, hogy megöljem Mózest; s hadd fohászkodjon Urához. Íme! Én félek hogy ő megváltoztatja hitvallástokat, avagy hogy megjeleníti a rontást a földön. 27. S mondá Mózes: Íme! Én menedéket keresek az én Uramban, s a ti Uratokban minden olyan fennhéjázó elől, ki nem hiszi az Elszámolás Napját. 28. S mondá egy hívő férfiú a Faraó nemzetségéből, ki elpalástolá az ő hitét: Megölitek-é a férfiút, mert mondja: Az én Uram Allah, s bizony elhozá ő néktek a bizonyságokat Uratoktól? S ha ő hazug, hát hazugsága legyen rajta, s ha igaz, hát lesújt reátok néhány azok közül, mit nektek ígér. Íme! Allah nem vezeti azt, ki tékozló, hazug. 29. Ó, nép! Tiétek a ma királysága, mivel megjelentek a földön. De ki vesz minket pártfogásba Allah dühe elől, ha az eljön hozzánk? Mondá a Fáraó: Mit én megláttatok véletek csupán az, mit én is látok, s én nem vezetlek titeket, csak a tanácsolt úton. 30. S mondá ki hisz: Ó, nép! Lám! Én féltelek titeket, hogy a Napon úgy jártok, mint a klánok. 31. Mint Noé népének lényei, Aádé, Thamudé, s azoké kik őutánuk. S Allah nem akarja a szolgálók kárhozatát. 32. Ó, nép! Én féltelek titeket az Összehívás Napján, 33. A Napon, midőn ti hátat fordittok s meg sem álltok, s nincs néktek Allahtól őrizőtök. S az, kit Allah eltévelyít, hát nincsen néki ki az utat mutassa. 34. S bizony elhozá néktek József azelőtt a bizonyságokat, s ti szüntelen kétségben voltatok afelől, mit ő elhozott néktek, mígnem midőn elmúla, mondátok: Allah sosem fog őutána küldöttet küldeni. Eképpen tévelyíti el Allah azt ki tékozló, s ki kételyek közt hányódik. 35. Azok, kik vitába szállnak Allah kinyilatkoztatásaival anélkül, hogy eljöve hozzájuk a hatalom, hát növekedik a borzadás Allah szemében, s azoknál kik hisznek. Eképpen bélyegzi meg Allah minden dölyfös, hatalmaskodó szívét. 36. S mondá a Fáraó: Ó, Hámán! Építs nékem egy tornyot, hogy tán elérjem az (égi) utakat, 37. Az egek útjait, s hogy felpillantsak Mózes Istenére, mert bizony én őt hazugnak sejtem. S eképpen szépíttetett meg a Fáraónak az ő tettének szörnyűsége, s ő letéríttetett az útról. S nem lett a Fáraó kelepcéjéből, csak romhalmaz. 38. S mondá ki hisz: Ó, nép! Kövessetek engem! Én elvezetlek titeket a tanácsolt útra. 39. Ó, nép! Lám! Az evilági élet (csupán mulandó) élvezet, s lám! A Túlvilág a tartós otthon. 40. Ki rosszat tesz, hát nem fizettetik meg csak aképp mi ahhoz hasanló, s ki jót tesz akár férfi, akár nő, s ő hívő, hát ezek betérnek a Menyországba, s gondoskodtatik róluk amott, számvetés nélkül. 41. S ó, nép! Mi van velem, hogy hívlak titeket a menekvésre, s ti engem a Pokol tüzére hívtok? 42. Ti arra hívtok engem, hogy tagadjam meg Allahot, s állítsak Néki olyan társakat, mikről nekem tudásom nincsen, míg én hivlak titeket a Nagyszerűhöz, az Elnézőhöz. 43. Semmi kétség, hogy mihez engem hívtok, hát nincs arra szükség a világon, sem a Túlvilágon, hanem a mi visszautunk Allahhoz vezet, s bizony ők, a tékozlók a Pokol tüzének gazdái. 44. S ti emlékezni fogtok arra, mit mondok néktek. Én közlöm dolgomat Allahnak. Íme! Allah látja a szolgálókat. 45. S Allah távol tartá tőle a rosszakat mit ők ármánykodának. míg a Fáraó falkáját körülölelé a szörnyű szenvedés. 46. A Pokol tüze mire ők ki vannak téve reggel és este, s a Napon, midőn felemelkedik az Óra (mondva lészen): Vezessétek a Fáraó falkáját a legiszonyúbb szenvedésre. 47. S midőn ők civakodának a Pokol tüzén, hát mondák a gyengék azoknak, kik fennhéjázók: Íme! Mi a ti követeitek voltunk, hát megszabadítjátok-é rólunk egy részét a Pokol tüzének? 48. Mondák azok, kik fennhéjázók: Lám! Mi mind emitt vagyunk. Lám! Bizony Allah ítélt a szolgálók közt. 49. S mondák azok, kik a Pokol tüzén, a Pokol őrizőinek: Hívjátok Uratokat, hogy engedjen el nékünk egy napot a szenvedésből. 50. Mondák: Avagy nem jövének-é el hozzátok a ti küldötteitek a bizonyságokkal? Mondák: Valóban. Mondák: Hát fohászkodjatok. S a hitetlenek fohásza nem más, mint eltévelyedés. 51. Lám! Mi bizony pártját fogjuk a Mi küldötteinknek, s azoknak kik hisznek, az evilági életben, s a Napon midőn a tanúk felemelkednek. 52. A Napon, midőn nem használ a bűnösöknek mentegetőzésük, s övék az átok, s nékik a szállás szörnyűsége. 53. S bizony Mi megadánk Mózesnek az Útmutatást, s Mi Izrael fiait az Írás örökébe lépteténk, 54. Útmutatásként, s Emlékeztetőként a megértes embereinek. 55. S légy állhatatos (ó, Muhammad). Lám! Allah Ígérete igaz. S esedezz bűnbocsánatért vétkedre, s zengjed Urad Dicsőségét este, s hajnalban. 56. Íme! Azok, kik vitába szállnak Allah kinyilatkoztatásaival anélkül, hogy eljöve hozzájuk a hatalom, hát az ő kebeleikben csupán a kevélység, s ők annak el nem érői. Hát keress menedéket Allahban. Lám! Ő, igen Ő a Meghalló, a Látó. 57. Bizony az egek, s a föld megteremtése nagyobb, mint az emberek megteremtése, s hanem a legtöbb ember nem tudja. 58. S nem egyenlő a vak, s a látó, s kik hisznek, jókat cselekednek nem (egyenlők) a rossztevőkkel. Keveset mit emlékeztek! 59. Lám! Az Óra bizony eljövend, semmi kétség hozzá, s hanem az emberek többsége nem hisz. 60. S mondá Uratok: Fohászkodjatok Hozzám, Én választottalak titeket. Íme! Azok, kik lenézik az Én szolgálásomat, hát a Pokolba térnek be megszégyenülvén. 61. Allah az, Ki megtevé néktek az éjt, hogy megpihenjetek benne, s a nappalt látásra. Lám! Allah kiváltságos az emberekre, s hanem az emberek többsége nem ad hálát. 62. Ez hát Allah, a ti Uratok, a Mindenek Teremtője. Nincs más isten, csak Ő, hát hogyan fordulhattok el? 63. Eképpen fordulnak el azok, kik Allah kinyilatkoztatásait megtagadák. 64. Ő képre formált titeket, s legszebbé tette a ti képeteket, s adományozott néktek a jóból. Ez hát Allah, a ti Uratok. Hát legyen áldott Allah, a Mindenségek Ura. 65. Ő az Első. Nincs más isten, csak Ő. Dicsőség legyen Allahnak, a Mindenségek Urának. 66. Mondd (ó, Muhammad): Hanem bevégeztetett számomra, hogy azokhoz fohászkodjam, kikhez ti fohászkodtok Allahon kívül, midőn eljövének hozzám a bizonyságok Uramtól, s nékem az parancsoltatott hogy megbékéljek a Mindenségek Urában. 67. Ő az, Ki megteremtett titeket a porból, majd a cseppből, majd az alvadékból, majd előhoz benneteket gyermekként, majd (elrendeli) hogy elérjétek teljeteket, majd hogy öregek legyetek - s közületek ki ez előtt elmúlik -, s hogy elérjétek a megjelölt időt, s hátha tán feléritek. 68. Ő az, Ki életre kelt, s elmúlaszt. S midőn elrendeli a dolgot, s hanem hát mondja néki: Légy! S lészen. 69. Nem látád-é azokat, kik civakodának Allah kinyilatkoztatásaiban, hogyan fordultak el? 70. Azokat, kik meghazudtolák az Írást, s azt mivel Mi elküldtük küldötteinket. Hát meg fogják tudni, 71. Midőn az örvek, s a láncok a nyakaikban. S ők vonszoltatnak 72. A fortyogó vízben, majd a Pokol tüzére taszíttatnak. 73. Majd mondva van nékik: Hol vannak azok, miket társakul állítottatok 74. Allahon kívül? Mondák: Eltévelyítettek bennünket, mi több, mi nem fohászkodánk azelőtt semmihez. Eképpen tévelyíti el Allah a hitetleneket. 75. (S mondva lesz nékik): Ez hát, miáltak örvendeztetek a földön igaztalanul, s miáltal zsémbesek voltatok. 76. Térjetek be hát a Pokol kapuin, miben ti mindörökkön örökké. S nyomorúság szálláshelye a fennhéjázóknak. 77. S légy állhatatos (ó, Muhammad). Íme! Allah Ígérete igaz. S vajon Mi láttassuk-é véled részét annak, mit nékik igérünk, vagy elmúlasszunk-é téged? Hisz Hozzánk téríttetnek meg! 78. S bizony Mi elküldénk a küldötteket előtted, közülük kiről Mi meséltünk néked, s közülük kiről nem mesélénk néked. S nem lehetett a küldöttnek, hogy elhozza a bizonyságot, csak Allah engedelmével. S midőn eljöve Allah parancsolása, hát elrendeltetett az igaz, s elveszének amott a hasztalanok. 79. Allah az, ki megtevé néktek a jószágokat, hogy közülük mire üljetek, s közülük miből egyetek, 80. S számotokra benne a hasznok. S elégítsétek ki általa a szükséget mi kebeletekben, s rajta, s a bárkán hordozzatok. 81. S Ő megláttatja véletek az Ő bizonyságait. Hát melyet tagadjátok meg Allah bizonyságaiból? 82. Hát nem jártak-é a földön, s láttak mily volt beteljesülése azoknak kik őelőttük? Ők náluk többen voltak, s szilárdabbak erőben, s nyomokban (mit hátrahagytak) a földön. S nem segített rajtuk az mit elnyertek. 83. S midőn elhozák nékik az ő küldötteik a bizonyságokat, hát örvendeztek annak mi náluk volt a tudásból. S körülölelé őket az, mit megcsúfoltak. 84. S midőn megláták a Mi nyomorunkat, mondák: Mi egyedül Allahot hisszük és megtagadjuk azokat, miket társakul állítottunk (Őnéki). 85. S nem használt nékik hitük, midőn megláták nyomorukat. (Ez) Allah törvénye, mi bizony kijelöltetett az Ő szolgálóinak. S elvesznek amott a hitetlenek. . 41. szúra Részletezettek (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ha. Mim. 2. Kinyilatkoztatás a Míndenhatótól, a Könyörületestől. 3. Az Írás, melynek részletezettek igéi, az Arab Korán, mi annak a népnek szánt, kik tudják 4. A hirdetést, a figyelmeztetést. S legtöbbjük szembe szegül, s ők meg sem hallják. 5. S mondák: A mi szívünk védve van attól, mihez te hívsz bennünket (ó, Muhammad), s a mi füleinken a süketség, s köztünk és közted a lepel. Hát cselekedj. Lám! Mi is cselekszünk. 6. Mondd (ó, Muhammad): Hanem én (is csak) halandó vagyok, mint ti. Sugalltatott nékem, hogy Istenetek Egy Isten, hát legyetek egyenesek Felé, s esedezzetek az Ő bűnbocsánatáért. S jaj a bálványimádóknak, 7. Akik nem adnak kötelező alamizsnát, s kik a Túlvilágot tagadják. 8. Lám! Kik hisznek, jókat cselekednek, hát nékik az el nem múló fizetség. 9. Mondd (ó, Muhammad): Tagadjátok-é Őt, Ki megteremté a földet két nap alatt, s ti megteszitek Néki a vetélytársakat? Ez hát a Mindenségek Ura. 10. S Ő megtevé azon a vonulatokat kiemelkedővé, áldást tett rá, s kiméré azon annak eltartó bírását négy nap alatt, s emígy a kérőknek. 11. Majd elrendezkedett az égen, s az füstös, s mondá annak és a földnek: Jöjjetek engedelmesen, vagy irtózással. Mondák: Engedelmesen jövünk. 12. Majd Ő elrendelé azoknak a hét eget két nap alatt, s minden égre sugallá az Ő parancsolását. S Mi feldíszíténk a világ egét lámpásokkal, s (nyújtánk) azt sérthetetlennek. Ez hát mértékbe vétele a Nagyszerűnek, a Mindenttudónak. 13. S ha ők szembeszegülnek, hát mondd: Én villámcsapással figyelmeztetlek titeket, akár Aád és Thamud villámcsapása, 14. Midőn eljövének hozzájuk küldötteik előttük, s mögöttük, (mondván): Ne szolgáljátok, csak Allahot! Mondák: Ha a mi Urunk akarná, hát lebocsájtaná az angyalokat. S lám! Mi tagadjuk azt, mivel ti elküldettetek. 15. S hanem Aád, hát ők dölyfösködtek a földön igaztalanul, s mondák: Ki szilárdabb nálunk erőben? Avagy nem láták-é, hogy Allah az, ki megteremté őket, s Ő szilárdabb náluk erőben? S ők a Mi kinyilatkozásainkat megtagadák. 16. S Mi reájuk küldénk a tomboló szelet a rideg napokon, hogy megízleltessük vélük az evilági élet gyalázatos szenvedését. S bizony a Túlvilág szenvedése gyalázatosabb, s ők nem lesznek pártfogoltak. 17. S hanem Thamud, hát Mi vezeténk őt, s amazok jobban szereték a vakságot az Útmutatásnál, hát vevé őket a szenvedés megalázó villámcsapása azáltal mit elnyertnek. 18. S Mi megmenekíténk azokat, kik hittek, s őrizkedtek. 19. S a Napon Allah ellenségei összetereltetnek a Pokol tüzén s ők addig meneteltetnek, 20. Mig el nem jőnek oda, s ellenük tanúskodik hallásuk, látásuk, s bőrük, aszerint mit tettek. 21. S mondák bőrüknek; Miért tanúskodtok ellenünk? Mondák: Allah bírt szólásra bennünket, (Ő), Aki mindent szólásra bír. S Ő az. Ki megteremtett titeket először, s Hozzá téríttettek meg. 22. S nem rejtőzhettek hogy ellenetek ne tanúskodna hallásotok, látástok, s bőrötök, hanem ti úgy vélitek, hogy Allah sokat nem tud abból, mit tesztek. 23. S ez hát a ti sejtéstek, mit ti véltetek Uratokról, Ki romokba döntött titeket, s reggelre ti a vesztesek közt voltatok. 24. S ha ők állhatatosak lennének, hát (akkor is) a Pokol tüze lenne nékik a szállás. S ha oltalmat keresnek, hát ők nem azok, kiknek oltalom jár. 25. S Mi megjelölénk nékik az ő cinkosaikat, s megszépíténk számukra azt mi előttük, s mi mögöttük. S beigazolódik rajtuk a Szó a dzsinnek és emberek nemzeteiről, kik bizony előttük múlának el. Lám! Ők a vesztesek. 26. Mondák azok, kik tagadnak: Ne halljátok meg ezt a Koránt, s vessétek el azt, hátha tán felülkerekedtek. 27. Hát hadd ízleltessük meg Mi azokkal kik tagadnak a szörnyű szenvedést, s bizony Mi megfizetjük nékik a legrosszabbat (abból) mit tettek. 28. Ez hát jutalma Allah ellenségeinek: A Pokol Tüze. Övék benne az örökkévaló otthon jutalmul azért, mert megtagadák a Mi kinyilatkozásainkat. 29. S mondák azok, kik tagadnak: Urunk! Láttasd vélünk azokat, kik eltévelyítenek bennünket a dzsinnek, s az emberek közül. Mi megtesszük őket lábaink alá, hogy ők legyenek a legmélyebben. 30. Lám! Azok kik mondák: A mi Urunk Allah! Majd felegyenesedtek, s leereszkedének hozzájuk az angyalok, (mondván): Ne féljetek, s ne is bánkódjatok. Hanem kihirdettetik a Mennyország néktek, mi számotokra megígértetett. 31. Mi vagyunk a ti oltalmazóitok az evilági életben, s a TÚlvilágon. S számotokra amott (minden), mit lelketek megkíván, s számotokra amott (minden), miért fohászkodtok, 32. Lebocsájtva azt a Megbocsájtótól, a Könyörületestől. 33. S kinek szava szebb annál, mint ki Allahhoz fohászkodik, jót cselekszik, s mondja: Én a muzulmánok közül vagyok. 34. S nem egyenlő a jó a rosszal. Verd vissza a (rosszat) azzal, mi jobb, s lám! Az, ki között s közötted az ellenségeskedés, (olyanná) lesz, akár a kebelbarát. 35. S nem vettetik ez oda, csak azoknak kik állhatatosak, s nem vettetik ez oda csak a hatalmas szerencse bíróinak. 36. S ha füledbe jut (ó, Muhammad) a súgás a sátántól, hát keress menedéket Allahban. Lám! Ő a Meghalló, a Mindenttudó. 37. S az Ő bizonyságaiból való az éj, a nappal, a nap, s a hold. Ne boruljatok le a napnak, sem a holdnak, hanem boruljatok le Allahnak, Ki megteremté azokat, ha őt szolgáljátok. 38. S ha ők dölyfösek - hát azok kik Uradnál vannak, leborulnak Néki éjjel, s nappal, s nem fáradnak bele. 39. S az Ő bizonyságaiból való: Látod a földet kopáran, s midőn Mi lebocsájtánk reá a vizet, hát megrezdül, s terem. Lám! Az, Ki életre kelt, az a Halottak Életre Keltője. Íme! Ő mindenre képes. 40. Lám! Kik kitekerik a Mi kinyilatkozásainkat, nem bújhatnak Előlünk. Hát az-é a jobb, ki a Pokol tűzére vettetik, avagy ki biztonságba ér a Feltámadás Napján? Tegyétek, mit akartok. Íme! Ő látója annak, mit tesztek. 41. Lám! Kik megtagadják az Emlékeztetőt, midőn az eljő hozzájuk, (hát ők bűnösök). S ime! Bizony az Nagyszerű Írás! 42. Nem jő ahhoz a hamis előtte, s mögötte. (Ez hát) a kinyilatkoztatás a Bölcstől, a Magasztostól. 43. Nem mondatik néked (ó, Muhammad) más, mint mi a küldötteknek mondatott előtted. Lám! A te Urad a Megbocsájtás és a Fájdalmas Büntetés Ura. 44. S ha Mi megtevénk azt idegen nyelvű Koránnak, bizony mondanák: Miért nem részletezettek annak kinyilatkoztatásai? Idegen nyelven, s Arabul? Mondd (ó, Muhammad): Ez azoknak, kik hisznek Útmutatás és Gyógyír. S azoknak, kik tagadnak, hát füleiken a süketség, s reájuk a vakság. Ezek hát azok, kiket messzi helyről szólítanak. 45. S bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, s összekülönbözének benne. S ha nem előzte volna meg (ezt) Urad szava, hát ítéltetne közöttük, s lám! Ők kétségek kétségei közt hányódnak efelől. 46. Ki jót cselekszik, hát saját javára (tesz). S ki rosszat (cselekszik), hát az őrajta. S Urad nem bűnbe vivője a szolgálóknak. 47. Hozzá tér meg az Óra tudása. S nem bújnak elő a gyümölcsök hüvelyeikből, nem hordoz az anya, s nem is hoz világra, csak az ő tudásával. S a Napon Ő szólitja őket: Hol vannak az Én társaim? Mondák: Megvalljuk Néked, hogy nincs köztünk (reájuk) tanú. 48. S eltévelyíték őket azok, kikhez fohászkodának azelőtt és sejtik, hogy nincs számukra menekvés. 49. Az ember nem fárad bele a fohászba a jóért, s ha megérinti őt a rontás, hát elcsügged, s reményét veszti. 50. S ha Mi megízleltetjük véle a kegyelmet Tőlünk, miután megérinté őt az ártás, hát mondja: Ez az enyém, s én nem vélem úgy, hogy az Óra felemelkedik. S ha én visszatéríttetnék Uramhoz, hát nékem bizony Nála a szépek. Hanem Mi kihirdetjük azoknak, kik tagadták azt, mit cselekedtek, s megízleltetjük vélük az iszonyú szenvedést. 51. S ha Mi kegyben részesítjük az embert, hát az visszahúzódik, s oldalára fordul. S ha érinti őt a rontás, hát bőséges az ő fohásza. 52. Mondd: Láttátok-é? Ha az Allahtól jövő, majd ti azt megtagadjátok - ki eltévelyedettebb annál, mint ki messzi hitszakításban (él)? 53. Mi megláttatjuk vélük a Mi bizonyságainkat a láthatáron s önmagukban addig, míg meg nem nyilvánul számukra, hogy az az Igaz. Avagy Urad nem elegendő-é? Hiszen Ő mindenekre Tanú! 54. Hanem ők kétségek közt hányódnak Uruk találkozója felől? Lám! Hát nem Ő az, Ki mindent Körbevevő? . 42. szúra Tanács (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ha. Mim. 2. A'in. Sin. Qáf. 3. Eképpen sugallja azt néked, s azoknak kik előtted Allah a Nagyszerű a Bölcs. 4. Övé az, mi az egeken, s a földön, s Ő a Magasságos, a Hatalmas. 5. Az egek majdhogynem meghasadnak fentről, s az angyalok zengik az Ő Uruk Dicséretét, s bűnbocsánatot kérnek azoknak, kik a földön. Íme! Allah, igen Ő a Megbocsájtó, a Könyörületes, 6. S azok, kik Rajta kívül vettek oltalmazókat, hát Allah Megőrző rajtuk, s ne te légy reájuk a gondoskodó. 7. S eképpen sugallánk Mi néked az Arab Koránt, hogy figyelmeztesd a szülővárost, s azokat, kik körötte, s figyelmeztess a gyülekezés Napjára, melyben semmi kétség. Egy csoport a Mennyországban, s egy csoport a Lángokban lészen. 8. S ha Allah akarná, hát megtenne őket egyetlen nemzetté, s hanem Allah azt vezeti be az Ő kegyelmébe, kit akar. S a bűnösöknek nincs oltalmazó, sem pártfogó. 9. Avagy megtevének-é oltalmazókat Rajta kívül? Hát Allah, igen Ő az Oltalmazó, Ő kelti életre a holtakat, s Ő mindenre Képes. 10. S mi dologban összekülönbözétek, annak megítélése Allahnál. Ez hát Allah, az én Uram, kire hagyatkoztam, s kihez bűnbánattal fordulok. 11. Az egek, s a föld Elindítója. Ő megtevé saját magatokból a párokat, s a jószágokból is a párokat, miben Ő megsokszoroz titeket. Nincs semmi olyan mint Ő, s Ő a Meghalló, a Látó. 12. Övé az egek, s a föld kulcsai. Ő annak tárja ki a gondoskodást, kinek akarja, s annak méri szűken (kinek akarja). Lám! Ő a Mindenek Tudója. 13. Ő kijelölé néktek a hitvallást, mit elrendelt Noénak, s mit mi sugallánk néked (ó, Muhammad), s mit elrendelünk Ábrahámnak, Mózesnek és Jézusnak (mondván): Tartsátok meg a hitvallást, s ne váljatok szét benne. Félelmetes az a bálványimádóknak, mire őket hívjátok. Allah azt választja ki Magához, kit akar, s azt vezeti Magához, ki bűnbánattal fordul (Hozzá). 14. S ők nem válának szét, csupán azután, miután eljöve hozzájuk a tudás, vetélkedvén egymás közt. S ha nem előzi meg (ezt) Urad szava a kijelölt időre, hát bizony Ő ítélne közöttük. S lám! Azok, kik őutánuk az Írás örökébe léptettek, hát bizony a kétségek kétsége közt hányódának afelől. 15. Hát ezért szólítsd (őket, ó, Muhammad). S légy egyenes, ahogyan az megparancsoltatott néked, s ne kövesd az ő vágyaikat, hanem mondd: Hiszem mi írást Allah lebocsájtott, s megparancsoltatott nékem az igazságosság közöttetek. Allah a mi Urunk, s a ti Uratok. Nékünk cselekedeteink, s néktek cselekedeteitek. Nincs vita közöttünk, s közöttetek. Allah összegyűjt bennünket, s Ő hozzá vezet a végzet. 16. S azok, kik vitába szállnak Allahban miután Ő bebizonyosodott nékik, hát érvelésük silány Uruknál, s reájuk a harag, s nékik a szörnyű szenvedés. 17. Allah az, Ki lebocsájtá az Írást az igazzal, és a Mérleget. S mi tudatja ezt veled? Tán az Óra közel. 18. Azok, kik nem hisznek abban siettetnék azt, s azok kik hisznek félnek attól és tudják, hogy az az ígaz. Hát azok kik kétségbe vonják az órát, nem a messzi eltévelyedésben vannak-é? 19. Allah Finom az Ő szolgálóihoz. Ő azt ajándékozza meg kit akar. S Ő az Erős, a Nagyszerű. 20. Aki a Túlvilág aratását akarja, hát Mi gyarapítjuk néki az Ő aratását. S ki az evilág aratását akarja, hát Mi adunk néki abból, hanem nincs neki része a Túlvilágon. 21. Avagy nékik (Allah) társai, kik kijelölték szamukra a hitvallást mit Allah nem engedelmezett? S ha nincs (előbb) a részletező szó, hát Ítéltetne közöttük. S lám! A bűnösöké a fájdalmas szenvedés. 22. Te látod a bűnösöket rettegvén attól, mit elnyerének, s az reájuk szakad. S azok kik hisznek, jókat cselekednek, (hát nékik) a Mennyek terei, s övék Uruknál az, mit akarnak. Ez hát az a nagy kiváltság. 23. Ez hát az, mit Allah az Ő szolgálóinak hirdet, (azoknak) kik hisznek s jókat cselekednek. Mondd (ó, Muhammad): Én nem kérek ezért tőletek fizetséget, csupán szeretetet a rokonok közt. S ki begyűjti a jót, hát Mi gyarapítjuk néki a jókat. Lám! Allah a Megbocsájtó, a Hálaadó. 24. Avagy mondják: Amaz kieszelé Allahra a hazug szót? S ha Allah akarná, hát megbélyegezné szívedet. S Allah eltörli a hamisat, s igazra viszi az igazat az Ő szavai által. Lám! Ő Tudója a kebelek (rejtekének) 25. S Ő az, Ki fogadja a bűnbánatot az Ő szolgálójától, s feloldozza a rosszakat és tudja mit tesztek. 26. S Ő válaszol azoknak kik hisznek, jókat cselekednek, s gyarapítja őket az Ő bőkezűségéből. Hanem a hitetleneknek hát a szörnyű szenvedés. 27. S ha Allah kitárná a gondoskodást az Ő szolgálóinak, hát bizony ők a földre vágynának. S hanem Ő olyan mertékkel bocsájt le (abból), milyet Ő akar. Íme! Ő szolgálóiról értesült, azokat látja. 28. S Ő Az, Ki lebocsájtja az üdvös esőt miután kétségbe esének, s szétterjeszti az Ő kegyelmét. S Ő az Oltalmazó, a Magasztos. 29. S az Ő bizonyságaiból való az egek, s a föld teremtése, s mi élőlényt Ő elszórt azokon. S Ő ha akarja, hát azokat összegyűjteni képes. 30. S mi csapás lesújt reátok ez azáltal, mit elnyert jobbotok. S Ő sokat feloldoz. 31. S ti nem térhettek ki a földön, s nincs néktek Allahon kívül Oltalmazó, sem Pártfogó. 32. S az Ő bizonyságaiból valók a hajók a tengeren, akár a zászló, 33. S ha Ő akarja, hát elcsendesíti a szelet, s azok annak felszínén fekvőn maradnak. Lám! Ebben hát a bizonyságok minden állhatatos, hálaadó számára. 34. Avagy Ő elpusztíttatja azokat azáltal mit elnyerének. S Ő sokat feloldoz. 35. S azok, kik vitába szállnak a Mi kinyilatkoztatásainkkal tudják, hogy nincs számukra menekvés. 36. S bármi megadatott néktek, hát az az evilági élet élvezete. S ami Allahnál van az jobb és maradandóbb azoknak kik hisznek, s Urukra hagyatkoznak, 37. S azoknak kik elkerülik a vétkek nagyjait, a ledérséget, s midőn ha haragosak megbocsájtanak, 38. S azoknak, kik válaszolnak Uruknak, megtartják az imát, kiknek dolgaiban a tanács, s abból mit Mi adományozánk nékik áldoznak, 39. S azoknak, kikre ha lesújt a csapás, hát ők győzedelmeskednek. 40. A rossz viszonzása az éppoly rossz. S ki megenyhül, s megjavul, hát az ő bére Allahon áll. Íme! Ő nem szereti a bűnösöket. 41. S bizony ki győzedelmeskedik bűnbe esése után, hát ezek ellen nincs útja (a vádaskodásnak). 42. Hanem a (vádaskodás) útja azok ellen kell (vezessen), kik bűnbe viszik az embereket, s lázadoznak a földön igaztalanul. Ezeknek hát a fájdalmas szenvedés. 43. S akié az állhatatosság, s a megbocsájtás, lám! Ez hát az, kié a dolgok maradandósága. 44. S kit Allah eltévelyít, hát nincs számára oltalmazó Őutána. S meglátod (ó, Muhammad) a bűnösöket, midőn ők meglátják a szenvedést, s mondják: Van-é út a visszatérésre? 45. S te meglátod őket kitéve rá (a tűzre), megalázkodón a kegyvesztettségtől, nézvén fátyolos tekintettel. S mondák kik hisznek: Íme! Azok a vesztesek, kik elveszejték önmagukat, s házuk népét a Feltámadas Napján. Lám! Nem a bűnösöké-é a tartós szenvedés? 46. S nincsenek őnékik oltalmazóik kik az ő pártjukat fogják Allahon kívül. S kit Allah eltévelyít, hát nincs számára út. 47. Válaszoljatok Uratoknak (még) mielőtt eljő Allahtól a Nap, honnan nincs visszafordulás. Nincs néktek ezen a Napon menekvés, s nincs néktek megtagadás. 48. S ha ők szembefordulnak, hát Mi nem küldénk téged reájuk őrizőnek. Hanem mi rajtad, csupán az üzenés. S lám! Midőn Mi megízlelteténk az emberrel a kegyelmet Tőlünk, hát az örvend néki. S ha lesújt rájuk a rossz, azáltal mit kezük megelőlegez, hát lám! Az ember tagadó. 49. Allahé az egek, s a föld Teljhatalmúsága, Ő azt teremt mit akar. Ő annak adományoz leány (sarjat) kinek akar, s annak adományoz fiú (sarjat) kinek akar. 50. Avagy Ő összepárosítja őket, férfiakat s nőket. S Ő annak teszi meg a meddőséget, kinek akarja. Lám! Ő a Mindenttudó, az Erős. 51. S nem jár ki a halandónak, hogy Allah beszéljen véle, hacsak nem sugallással, avagy a lepel mögül, avagy hogy elküldi Ő a küldöttet és az sugallja mit Ő akar, az Ő engedelmével. Lám! Ő Magasságos, Bölcs. 52. S eképpen sugallánk Mi néked (ó, Muhammad) a Lelket a Mi parancsolásunkból. Te nem tudtad mi az Írás, sem azt, (hogy mi) a Hit. S hanem Mi megtevénk azt világosságnak, s azt vezeténk általa, kit Mi akarunk szolgálóink közül. S lám! Te az egyenes ösvényre vezetsz, 53. Allah ösvényére, Kié mi az egeken, s a földön. Hát nem Allahnál végződnek be a dolgok? . 43. szúra Aranydíszek (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Ha. Mim. 2. A megnyilvánuló Írás. 3. Lám! Mi megtevénk ezt az Arab Koránt, hátha tán feléritek. 4. S lám! Az Írás forrásában - mi Nálunk (leledzik) -, a magasságosság, a bölcsesség. 5. Levessük-é rólatok az emlékezést végképp, miáltal ti tékozló nép voltatok? 6. S hány prófétát küldénk Mi az elődök közé? 7. S nem jöve hozzájuk úgy próféta, hogy azt ők meg ne csúfolák. 8. S Mi elpusztítánk szilárdabbakat náluk rendíthetetlenségben, s letűnt az elődök példája. 9. S ha megkérdezed őket (ó, Muhammad): Ki teremté az egeket, s a földet, bizony mondják: A Nagyszerű, a Mindenttudó teremté meg azokat, 10. Ki megtevé néktek a földet bölcsőül, s megtevé néktek azon az utakat, hátha tán jól vezettettek, 11. S Ki lebocsájtá az égből a vizet mértékkel, s Mi újjáéleszténk általa a holt tájat. Eképpen hozattok elő (ti is). 12. S Ki megteremté mindenből a párt, s megtéve néktek a bárkát, s a jószágot min utazzatok, 13. Hogy hágjatok fel azoknak hátára, majd emlékezzetek Uratok kegyére midőn elhelyezkedtetek azon, s mondjátok: Legyen Dicső az, Ki alárendelte nékünk ezt, hisz erre mi nem lennénk képesek. 14. S lám! S mi bizony Urunkhoz fordíttatunk. 15. S ők megtevék Néki a részt az Ő szolgálói közül! Lám! Az ember bizony nyilvánvaló tagadó. 16. Avagy Ő vevé-é a leányokat azokból mit Ő teremtett, s kijelölé-é néktek a fiakat? 17. S ha egyiküknek meghirdettetik az, mit ő a Mindenhatóhoz tesz hasonlatossá, hát arca megfeketedik, s ő tombol. 18. (Majd ők azt Allahhoz teszik hasonlatossá), s az fitogtatásban neveltetik fel,,s amaz a vitában nem meggyőző? 19. S ők megtevék az angyalokat, kik a Mindenható szolgálói nőieknek. Tanúsíthatják-é ők az ő teremtésüket? Majd feljegyeztetik az ő vallomásuk, s ők kérdőre vonatnak. 20. S mondák: Ha a Mindenható akarná, hát mi nem szolgálnánk azokat. Nincsen nékik erról tudásuk. Hanem ők csupán találgatnak. 21. Avagy Mi megadánk nékik az Írást ez előtt, s ők ahhoz ragaszkodnak? 22. Sőt, mondák: Lám! Mi atyáinkat egy hiten lelénk, s mi bizony az ő nyomdokaikon vagyunk jól vezetettek. 23. S eképpen hát Mi nem küldénk előtted (ó, Muhammad) a településbe figyelmeztetőt, hanem mondák annak fényűzői: Íme! Mi atyáinkat egy hiten lelénk, s bizony mi az ő nyomdokaikat követjük. 24. S mondá (a figyelmeztető): Még ha én jobb Útmutatást is hozok néktek annál, min atyáitokat lelétek? Mondák: Íme! Mi tagadjuk azt mivel ti küldettetek. 25. S Mi elégtételt vevénk tőlük. Hát nézd mily volt beteljesülése a hazugoknak. 26. S midőn mondá Ábrahám atyjának, s az ő népének: Lám! Én vétlen vagyok abban, mit ti szolgáltok. 27. Kivéve azt, Ki elindított engem, s hát Ő bizony vezetni fog engem. 28. S ő megtevé azt szóvá, mi sarjai közt marad, hátha tán visszatérnek. 29. Mi több, hadd tegyem élvezetessé (az életet) ezeknek, s atyáiknak, míg el nem jő hazzájuk az Igaz, s a megnyilvánító küldött. 30. S midőn eljöve hozzájuk az Igaz, mondák: Ez (csupán) mágia, s lám! Mi annak tagadói vagyunk. 31. S mondák: (Mi lenne), ha nem bocsájtatott volna le ez a Korán a két hatalmas város embereire? 32. Ők-é azok, kik felosztják Urad kegyelmét? Mi felosztánk közöttük megélhetésüket az evilági életben, s egyiket a másikuk fölé emelénk fokozatokkal, hogy egyikük a másikat alárendeltnek vegye. S Urad kegyelme jobb annál, mit ők gyűjtenek. 33. S ha az emberek nem lennének egy nemzet (a vagyon szeretetében), hát Mi megtennénk azok házainak teteit ezüstből, kik tagadják a Mindenhatót, s a lépcsőket is azon (ezüstből), min mutatkoznak, 34. S az ő házaikhoz kapukat (ezüstből), s nyoszolyákat, min elnyugodnak, 35. S aranydíszeket. Hanem mindez csupán az evilági élet élvezete. S a Túlvilág Uradnál van az őrizkedők számára. 36. S ki homályban tartja magát a Mindenható megemlékezésétől hát Mi hozzá rendelénk a Sátánt, hogy legyen az néki cimborája. 37. S lám! Legyenek ők, kik akadályoztatnak az úton, s higgyék, hogy ők a jól vezetettek. 38. Mígnem ő eljő Hozzánk, s mondja (az ő cimborájának): Bár lett volna köztem és közted a két napkelet távolsága. Ó te szörnyű cimbora. 39. S nem használ néktek a Nap, s miáltal ti bűnbe estetek, hát ti közösen szenvedtek. 40. Hallásra bírhatod-é te (ó, Muhammad) a süketet, avagy vezetheted-é a vakot, s azt ki a nyilvánvaló eltévelygésben? 41. S midőn Mi elmenesztünk téged, hát Mi elégtételt veszünk tőlük. 42. Avagy ha láttatjuk véled azt, mit Mi beígérénk nékik, s lám! Mi rajtuk (teljes) bírással vagyunk. 43. Hát kapaszkodj meg abban mi néked sugalltatott. Íme! Te az egyenes ösvényen vagy. 44. S lám! Az Emlékeztető néked, s népednek és ti beszámoltattok. 45. S kérdezd azokat, kiket Mi előtted küldénk a Mi küldötteink közül: Kijelölénk-é a Mindenhatón kívül isteneket imádásra? 46. S bizony, s elküldénk Mózest a Mi kinyilatkoztatásainkkal a Fáraóhoz, s az ő tőrzsfőihez, s mondá: Én a Mindenségek Urának vagyok küldötte. 47. S midőn ő elhozá nékik a Mi bizonyságainkat, lám! Ők nevettek azon. 48. S mit Mi láttatánk vélük a Mi bizonyságunkból, hanem az (mind) nagyobb, mint annak testvér (bizonysága), s Mi vevénk őket a szenvedéssel, hátha tán visszatérnek. 49. S mondák: Ó mágus! Hagyja meg nékünk Urad azt, mit Ő megegyezett véled. Lám! Mi jól vezetettek leszünk. 50. S midőn Mi levevénk róluk a szenvedést, lám! Ők szószegők. 51. S szólítást tett a Fáraó az ő népe közt, mondá: Ó, nép: Nem az enyém-é Egyiptom teljhatalmúsága, s ezeké a folyóké, mik alattam futnak? Hát nem látjátok-é? 52. Avagy én jobb vagyok ennél, ki hitvány, s alig tesz (valamit is) nyilvánvalóvá! 53. Hát miért nem véttetik reá az aranycicoma, avagy jőnek elküldvén ővéle az angyalok? 54. Hát ő lecsillapítá az ő népét, s azok engedelmeskedének néki. Íme! Ők züllött nép voltak. 55. S midőn ők felbőszítének Minket, Mi elégtételt vevénk rajtuk, s mindnyájukat megfúllasztánk. 56. S Mi megtevénk őket az elmúlásnak, s példának a többi (nép) számára. 57. S midőn Mária fia példát vetett, lám! A te néped kinevette, 58. S mondák: A mi isteneink jobbak-é, avagy ő? Ők nem veték fel azt néked, csak érvként. Mi több, ők pörlekedő nép voltak. 59. Hanem ő csupán a (Mi) szolgálónk, kit Mi kegyünkben részesíténk, s megtevénk őt például Izrael fiainak. 60. S ha Mi akarnánk, hát megtennénk köztetek az angyalokat, hogy legyenek helytartók a földön. 61. S íme! Bizony ímhol az Óra tudása. Hát ne legyen kétségtek afelől, s kövessetek Engem. Ez az egyenes ösvény. 62. S ne térítsen le titeket a Sátán. Íme! Ő néktek nyilvánvaló ellenségtek. 63. S midőn elhozá Jézus a bizonyságokat, mondá: Bizony eljöttem hozzátok a bölcsességgel, hogy megnyilvánítsak néktek néhány olyat, miben különböztök. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek. 64. Íme! Allah, igen Ő az én Uram, s a ti Uratok, hát szolgáljátok Őt. Ez az egyenes ösvény. 65. S a klánok maguk közt összekülönbözének. Hát jaj azoknak, kik bűnbe estek a fájdalmas Nap szenvedése által. 66. Várnak-é ők mást, mint az Órát, hogy az eljöjjön hozzájuk váratlanul, s ők nem érzékelik? 67. A barátok ezen a Napon egymásnak ellenségei, kivéve azok, kik őrizkedők. 68. Ó szolgálók! Nincs a Napon rajtatok félelem, s nem ti bánkódtok. 69. Azok, kik hiszik a Mi kinyilatkoztatásainkat, s megbékélők, 70. Térjetek be a Mennyországba ti és hitveseitek megörvendeztetvén. 71. Elhalmoztattok kosárnyi arannyal, kelyhekkel, s abban mire minden lélek vágyik, s megörvendeztetik a szem. S ti ott halhatatlanok vagytok. 72. S ez hát a Mennyország, minek örökébe léptettek azáltal mit tettetek. 73. Benne néktek a sok gyümölcs miből esztek. 74. Hanem a gaztevők a Pokol szenvedésében mindörökkön örökké. 75. Nem csillapíttatik ez róluk, s ők ebben reménytelenek. 76. S Mi nem vivénk Őket bűnbe, hanem ők estek bűnbe. 77. S szólítanak: Ó, mester! Vessen nékünk véget a te Urad. Mondá: Íme! Ti maradtok. 78. Mert bizony Mi elhozánk néktek az Igazat, hanem többségtek iszonyodik az Igaztól. 79. Avagy ti valamit is elrendeltek (a Próféta ellen)? Íme! Mi vagyunk az Elrendelők! 80. Avagy arra számítanak-é, hogy Mi nem halljuk titkukat, s bízvásukat? Mi több, a Mi küldötteink kik őnáluk, feljegyzik. 81. Mondd (ó, Muhammad): Ha a Mindenhatónak gyermeke lenne, hát én lennék a szolgálók legelsője. 82. Legyen Dicső az egek, s a föld Ura, a Trónus Ura azok fölött, mit (Hozzá) írnak! 83. S hagyd őket vesződni, s játszani addig, míg nem találkoznak Napjukkal, mi nékik beígértetett. 84. S Ő az, Ki az égen az Isten, s Ki a földön az Isten. S ő a Bölcs, a Mindenttudó. 85. S legyen áldott Az, Kié Teljhatalmúsága az egeknek, a földnek, s mi a kettő közt, s Kinél az Óra tudása. Kihez megtéríttettek. 86. S nem bíznak közbenjárással azok, kik Rajta kívül fohászkodnak, csak azok, kik tanúsítják az Igazat, s ők tudják. 87. S ha megkérdezed őket Ki teremtette őket, bizony mondják: Allah. Hát hogy fordulnak el? 88. S mondja: Ó, Uram! Ezek hát a nép kik nem hisznek. 89. Hát légy elnéző vélük (ó, Muhammad), s mondd: Békesség. S meg fogják tudni. 44. szúra