. 9. szúra Bűnbánat (Medinai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Nincs kötelezettsége Allah felé és az Ő Hírnöke felé azoknak a bálványimádóknak, kikkel egyezséget kötöttetek. 2. Hát járjátok a földet négy hónapon át, s tudjátok meg, hogy nem térhettek ki Allah elől, s lám! Allah megzavarja a hitetleneket. 3. S kihirdetés Allahtól, s az Ő Hírnökétől az embereknek a Legnagyobb Zarándoklat napján, hogy nincs Allahnak és az Ő Hírnökének kötelezettsége a bálványimádókkal szemben. S ha bűnbánatot fogadtok, hát jobb néktek, de ha elfordultok, hát tudjátok meg, hogy nem térhettek ki Allah elől. S vidd hírül (ó, Muhammad) azoknak, kik tagadnak a fájdalmas szenvedést. 4. Kivéve azokat a bálványimádókat, kikkel egyezségtek van, s nem rövidítenek meg titeket semmiben sem, s nem tüzelnek ellenetek senkit sem. Hát teljesítsétek nékik egyezségteket a türelmi idő leteltéig! Lám! Allah szereti az őrizkedőket. 5. A ha elmúlanak a Sérthetetlen Hónapok, hát harcoljatok a bálványimádók ellen, bárhol is találtok rájuk, s ejtsétek őket foglyul, ostromoljátok őket, s állítsatok nékik mindannyinak csapdát. S ha megbánják, s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, hát adjatok nékik szabad utat. Lám! Allah a Megbocsátó, Könyörületes. 6. S ha egy a bálványimádók közül a Te oltalmadat kéri (ó, Muhammad), hát vedd őt oltalmadba, hogy hallhassa Allah szavát, majd juttasd el olyan helyre, mely biztonságos. Ez hát azért van, miáltal ők a nép (fiai), mely nem tud. 7. Hogyan lehet a bálványimádóknak egyezsége Allahhal s az Ő Hírnökével, kivéve azokat, kikkel a Sérthetetlen Szentélynél kötöttetek egyezséget? Hát addig, míg ők egyenesek véletek, hát ti is legyetek egyenesek vélük. Lám! Allah szereti az őrizkedőket. 8. S hogyan (van az) hát, hogy ők felülkerekednek rajtatok és nem vesznek semmibe titeket sem egyezségükkel, sem tisztességgel? Egyetértenek veletek szájukkal, ám szívük megtagad (titeket), s legtöbbjük züllött. 9. Aprópénzre váltották Allah kinyilatkozásait, s gátat állítottak az Ő útján. Íme! Fertő az, amit tettek. 10. Nem veszik semmibe a hívőt sem egyezséggel, sem tisztességgel. Ezek ők, a törvényszegők. 11. S ha megbánják, s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, hát testvéreitek a hitvallásban. S Mi részletezzük a kinyilatkozásokat a népnek, mely tud. 12. S ha megszegik fogadalmukat egyezségük után, s beledöfnek hitvallástokba, hát harcoljatok a hitetlenség kútfői ellen. Lám! Nincs nékik hitük. Hátha tán abbahagyják. 13. Vajon nem harcoltok a nép ellen, mely megszegi fogadalmát, s megcélozza a Hírnök elűzését, s először rajtatok kezdik? Rettegtek-é tőlük? Hát Allah jogosultabb rá, hogy Őt féljétek, ha hívők vagytok. 14. Harcoljatok ellenük! Megfenyíti őket Allah kezetek által, s Ő megzavarja őket, s pártfogol titeket ellenükben, s Ő begyógyítja a hívők népének kebelét. 15. S Ő elmeneszti szívük dühét. Allah azt oldozza fel, kit Ő akar. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 16. Avagy arra számítotok, hogy (békében) hagyattok, mikor Allah tudja, kik azok, kik törekednek közöttetek, s nem vesznek más szövetségest Allahon, az Ő Hírnökén, s a hívőkön kívül? S Allah Értesült arról, mit tesztek. 17. S nem (illeti meg) a bálványimádókat, hogy elidőzzenek Allah szentélyeiben, s ők önmaguk ellen vallanak tagadásuk által. Ezeknek tettei összeomlottak, s a Pokolban (időznek) ők mindörökkön örökké. 18. Hanem időzzék el Allah szentélyeiben az, ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, megtartja az imát, kötelező alamizsnát ad, s nem fél, csak Allahtól. Hát ezek azon vannak, hogy jól vezetettek legyenek. 19. Ugyanolyan kegyesnek tartjátok-é a nagy és kis zarándoklat elvégzőinek ellátását és a Sérthetetlen Szentély karbantartását, mint hinni Allahot, az Ítélet Napját, s törni magát Allah útján? (Ezek) nem egyenlőek Allahnál. S Allah nem vezeti a bűnösök népet. 20. Azok, kik hisznek, kivándorolnak, s törekednek Allah útján vagyonukkal s életükkel, hát a leghatalmasabb fokozat (az övék) Allahnál. Ezek ők, a győztesek. 21. Kihirdeti nékik az Ő Uruk a kegyelmet Őtőle, s a megelégedést, s a Mennyeket nékik, benne a maradandó gyönyörűséget. 22. Abban ők halhatatlanok (lesznek) mindörökké. Lám! Allahnál a hatalmas bér. 23. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek atyáitokat s fivéreiteket oltalmazóul, ha tetszéssel tölti el őket a hitetlenség a hittel szemben. S ki köztetek hozzájuk fordul, hát ők a bűnösök. 24. Mondd: Ha atyáitok, fiaitok, fivéreitek, asszonyaitok, törzsetek, vagyonotok, mit megszereztetek, üzletetek, minek csődjétől féltek, s a házak, melyekre áhítoztok kedvesebbek néktek Allahnál, az ő Hírnökénél, s a törekvésnél az ő útján, hát várakozzatok addig, míg el nem jő Allah az ő parancsával. S Allah nem vezeti a züllöttek népet. 25. S bizony pártotokat fogta Allah sok hazában, s Hunéin napján (mikor a muszlim sereg fortéllyal győzedelmeskedett, miután majdnem megsemmisítették), midőn örvendeztetek sokaságtokon, de ez nem segített rajtatok semmit, s szűkké lett számotokra a föld (csatatér), mely hatalmas (volt), majd megfordultatok megfutamodva. 26. Majd lebocsájtá Allah az ő bátorítását az ő Hírnökére s a hívőkre, s lebocsajtá a harcosokat, kiket nem láthattatok, s megbűnhődtek azok, kik tagadtak. Ez osztályrésze a hitetleneknek. 27. Majd Allah ezután megenyhül aziránt, ki iránt ő akar. Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 28. Ó, kik hisznek! Hanem a bálványimádók tisztátalanok. Hát ne közeledjenek ezen esztendő után a Sérthetetlen Szentélyhez! Ha féltek a elszegényedéstől, hát meggazdagít titeket Allah az Ő bőkezűsége által, ha akar. Lám! Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 29. Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az Írás és nem hiszik Allahot, az Ítélet Napját, s nem tiltják, mit Allah és az Ő Hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig, míg meg nem fizetik készséggel a sarcot, s megalázkodnak. 30. Mondák a zsidók: Ezra Allah fia. S mondák a keresztények: A Messiás Allah fia. Ezt mondják szájukkal, ők azok, kik azok mondásait utánozzák, kik őelőttük tagadtak. Küzd vélük Allah (is). Mily megátalkodottak ők! 31. Ők a rabbijaikat és szerzeteseiket vették uruknak Allah helyett, s a Messiást, Mária fiát, pedig elrendeltetett nékik, hogy csak Egy Istent imádjanak. Nincs Isten, csak Ő! Dicsőbb Ő mindannál, mit Őnéki társul állítanak. 32. Ők ki akarják oltani Allah világosságát szájukkal, s megveti (őket) Allah, hogy az Ő világossága beteljesedjék, még ha irtóznak is a hitetlenek! 33. Ő az, ki elküldte az Ő Hírnökét az útmutatással, s az Igaz Hitvallással, hogy az fölötte álljon minden vallás fölött, még ha irtóznak is a bálványimádók! 34. Ó, kik hisznek! Lám! Sok rabbi és szerzetes nyeli el az emberek vagyonát hamisul, s gátat emelnek Allah útján. Ők azok, kik felhalmozzák az aranyat, ezüstöt, s nem áldozzák azt Allah útján. Hát hirdesd ki nékik (ó, Muhammad) a fájdalmas szenvedést! 35. Azon a Napon felhevíttetnek a Pokol tüzében, s elüszkösíttetik általa homlokuk, oldaluk, s hátuk (mondván): Ez az, mit felhalmoztatok magatoknak, hát ízleljétek meg, mit felhalmoztatok! 36. Lám! A hónapok száma Allahnál tizenkettő hónap, Allah elrendelése által attól a naptól fogva, hogy megteremte az egeket és a Földet. (Ezen hónapok) között négy sérthetetlen (szent): ez az egyenes hitvallás. Hát ne kárhoztassátok el magatokat bennük! S küzdjetek az összes bálványimádó ellen, ahogy ők küzdenek a ti gyülekezetetekkel. S tudjátok meg, hogy Allah az őrizkedőkkel (tart). 37. Hanem a szökőhónap a hitetlenség erősítése, eltévelyednek általa azok, kik hitetlenek, ők megengedettnek tekintik azt bizonyos években, s megtiltják azt más években, hogy kikerekítsék a (hónapok) számát, mit Allah megtiltott, így hát ők megengedik azt, mit Allah megtiltott. Megszépíttetett nékik tetteik gyarlósága, s Allah nem vezeti a hitetlenek népét. 38. Ó, kik hisznek! Mi lel titeket, ha mondva van néktek: Haladjatok tovább Allah útján!, (s ti) lenehezedtek a földre? Megelégedtek-é az evilági élettel a Túlvilág helyett? S az evilági élet vigassága csekély a Túlvilágéhoz képest. 39. S ha nem haladtok tovább, Ő megbüntet titeket fájdalmas szenvedéssel, s felcserél titeket más néppel. S Allah Mindenre Képes. 40. S ha nem pártfogoljátok őt (Mohamed prófétát), hát bizony pártfogolja őt Allah. Midőn elkergették azok, kik tagadnak, a második a kettőből (Mohamed próféta és Abu Bakr a Mekkából Medinába való vándorlás során), midőn ők ketten (voltak) a barlangban, s midőn mondá társának: Ne bánkódj! Íme Allah velünk van. Hát lebocsájtá reá Allah az Ő bátorítását, s megtámasztá őt harcosokkal, kiket nem láthattak, s azok szavát kik hitetlenek lehalkította, s Allah szava a legmagasságosabb. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 41. Haladjatok tovább könnyen (fegyverkezve), s nehezen (fegyverkezve), s törekedjetek vagyonotokkal és életetekkel Allah útján! Ez jobb néktek, ha tudtok. 42. Ha (a tabuki menetelés) könnyű kaland lett volna, s gondtalan utazás, hát követtek volna Téged, hanem a táv túl hosszúnak tűnt nékik. S ők majd megesküsznek Allahra (mondván): Ha bírtunk volna, hát véletek mentünk volna. Ők önmagukat pusztítják el, s Allah tudja, hogy ők bizony hazugok. 43. Feloldoz Allah Téged (ó, Muhammad)! Miért adtál nékik engedelmedet, míg meg nem nyilvánultak Néked azok, kik igazak, s (míg) meg (nem) ismerted a hazugokat? 44. Azok, kik hiszik Allahot, az Ítélet Napját, nem kérik engedelmedet, hisz törekednek vagyonukkal s életükkel. Allah Tudója az őrizkedőknek. 45. Hanem engedelmedet kérik azok, kik nem hiszik Allahot, az Ítélet Napját, s kiknek szíve kétséget rejt, hát ők kétségek közt hánykolódnak. 46. S ha akarták volna a (harcba) menetelt, bizony megtették volna annak előkészületét, hanem irtózott Allah attól, hogy elküldessenek, hát visszatartotta őket. S mondva volt: Maradjatok a helyben maradókkal! 47. Ha (harcba) indultak volna, hát nem gyarapítottak volna titeket, csak gyötrelemben, fel-alá futkározván köztetek, kívánva néktek a bomlást. S vannak köztetek, kik meghallgatják őket. Allah Tudója a bűnöseknek. 48. Mert bizony azelőtt a bomlást kívánták, s visszájára fordították Néked a dolgokat addig, míg el nem jött az Igaz, s meg nem jelent Allah elrendelése. S ők az ellenségeskedők. 49. Köztük (van) ki mondja: Add nékem engedelmedet, s ne tégy próbára engem (a szép bizánci nők látványával)! Csakis a próbatétel az, miben elbuknak, s lám! A Pokol bizony, mi körülveszi a hitetleneket. 50. Ha jó ér Téged (ó, Muhammad), rosszként éri őket, s ha balsors sújt le Rád, mondják: Szerencsére mi már ezelőtt is elővigyázatosak voltunk, majd elfordulnak, s örvendeznek. 51. Mondd: Nem ér minket más, csak az mit Allah megírt nékünk. Ő a mi Felségünk. S Allahra hagyatkozzék minden hívő! 52. Mondd: Mit szeretnétek számunkra a két jó dologból (győzelmet vagy mártírsorsot)? S mi (azt) kívánjuk néktek, hogy sújtson le rátok Allah büntetéssel őtőle, avagy kezeink által. Hát várjatok! Íme! Mi veletek várunk. 53. Mondd: Áldozzatok engelmességből avagy kényszer hatása alatt, sosem fogadtatik el tőletek. Lám! Ti züllött nép vagytok. 54. S nem akadályozza őket semmi, hogy elfogadtassék tőlük áldozatuk, hacsak nem saját maguk, kik tagadják Allahot, az Ő Hírnökét, s nem jönnek imára csak henyén, s nem áldoznak, csak írtózattal. 55. S ne tessék Néked (ó, Muhammad) az ő vagyonuk és gyermekeik, mikor Allah meg akarja őket büntetni általuk az evilágon, s lelkük tovatűnik, s ők hitetlenek. 56. Esküt tesznek Allahra, hogy ők közületek valók, de ők nem közületek valók. Hanem ők az a nép, mely retteg. 57. Ha menedéket találnának vagy barlangokat, avagy bemenetet (bárhová), hát özönlenének ahhoz, s ők odaszabadulnának. 58. S (van) köztük, ki bemocskol Téged az alamizsnát illetően. S ha adatik nékik belőle megelégedettek, s ha nem adatik nékik belőle, hát lám! Ők felbőszülnek. 59. S ha megelégedtek volna (azzal), mit Allah adott nékik s az ő Hírnöke, mondanák: Allah elegendő nékünk! Allah ad nékünk az Ő kiváltságából, s az Ő Hírnöke (úgyszintén). Lám! Mi Allahra vágyunk! 60. Hanem a könyöradomány a szegényeké, ínségben szenvedőké, azoké, kik értük tesznek, s azoké, kiknek szíve megengesztelendő, s hogy felszabadíttassanak a rabszolgák, s az adósok, s Allah útjáé, a vándoré; ez Allahtól való kötelezettség. S Allah Mindenttudó, Bölcs. 61. (Vannak) közöttük, kik háborgatják a Prófétát, s mondják: Ő (Allah) csupa fül. Mondd: Kinek van füle, jobban teszi, ha hiszi Allahot, s igaz a hívőkhöz. Kegyelem azoknak, kik hisznek köztetek. S azok, kik háborgatják Allah Hírnökét, hát övék a fájdalmas szenvedés. 62. Esküt tesznek Allahra néktek, hogy kegyeteket keressék, de Allah, s az Ő Hírnöke jogosultabb arra, hogy kegyét keressék, ha hívők volnának. 63. Nem tudják-é, hogy az, ki szembe helyezkedik Allahhal, s az Ő Hírnökével, hát övé a Pokol tüze, melyben ő mindörökkön örökké (tartózkodik)? Ez (hát) a hatalmas megalázás. 64. Aggódnak a képmutatók, hogy leküldetik róluk egy szúra, mi kihirdeti nékik azt, mi szívükben (van), mondd: Gúnyolódjatok! Íme! Allah feltárja azt, mitől aggódtok. 65. S ha megkérdeznéd őket (ó, Muhammad), hát mondanák: Hanem mi (csupán) csevegtünk és játszadoztunk. Mondd: Allah, az Ő kinyilatkozásai, s az Ő Hírnöke volt-é az, kin gúnyolódtatok? 66. Ne mentegetődzetek! Bizony ti tagadtatok megtéréstek után. S ha Mi egy csoportot (bűnbánók) köztetek feloldozunk, egy (másik) csoportot büntetünk, mert ők gaztevők. 67. Képmutató férfiak és nők, egymáshoz tartozának. Elrendelik a csalárdat, véget vetnek az illőnek, s (fösvénységükben) visszafogják kezüket. Elfelejtik Allahot, hát Ő elfelejti őket. Lám! A képmutatók, ők a züllöttek. 68. S beígérte Allah a képmutató férfiaknak, a képmutató nőknek, s a hitetleneknek a Pokol tüzét, melyben ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). Ez (szolgál) az ő megelégedésükre. S megátkozza őket Allah, s övék a tartós szenvedés. 69. Mint kik előttetek voltak, szilárdabbak nálatok erőben, s többek vagyonban és gyermekáldásban. Hát élvezték javaikat, s élveztétek javaitokat, ahogy azok élvezték javaikat, kik előttetek (éltek). S dicsekedtetek, ahogy (ők) dicsekedtek. Ezeknek tettei összeomlanak az evilágon, s a Túlvilágon. 70. Hát nem ért el hozzájuk azoknak híre, kik őelőttük (éltek): Noé népének, Thamudnak, Ádnak, s Midián lakóinak, s a végzetüké? Elhozták nékik az ő küldötteik a bizonyságokat, s nem Allah kárhoztatta el őket, hanem ők saját magukat kárhoztatták el. 71. A hívők, férfiak és a hívő nők, egymás oltalmazói. Elrendelik az illőt, s véget vetnek a csalárdnak, megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, engedelmeskednek Allahnak, s az Ő Hírnökének. Hát ezeknek megkegyelmez Allah. Lám! Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 72. S beígérte Allah a hívő férfiaknak és a hívő nőknek a Mennyeket, mely alatt folyók futnak, abban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké, s a gyönyörű lakot az Éden Kertjeiben. S mi ennél is több: befogadtatást Allahtól. Ez hát a hatalmas győzelem. 73. Ó, Próféta! Küzdj a hitetlenek s a képmutatók ellen! Légy szigorú vélük! Hajlékuk a Pokol, s ínség a végzetük. 74. Esküt tesznek Allahra, hogy nem mondtak semmit, hanem bizony a tagadás szavát mondták, s tagadtak iszlámra térésük után. S célul tűzik ki azt, mit nem vívnak ki, s mit keresnek, az csak elégtélel-vétel, hogy gazdagítsa őket Allah, s az Ő Hírnöke az Ő bőkezűségéből. S ha megbánják, hát jobb nékik, s ha elfordulnak, hát fájdalmas szenvedéssel bünteti őket Allah az evilágon, s a Túlvilágon. S nincs nékik a földön oltalmazójuk, sem pártfogójuk. 75. S közöttük, kik egyezséget kötöttek Allahhal, (mondván): Ha Ő juttat nékünk az Ő kiváltságából, hát mi alamizsnát adunk, s jócselekedetűek leszünk. 76. S midőn juttatott nékik az Ő kiváltságából, hát fukarkodtak véle, elfordultak, s ők (lettek) az ellenzők. 77. Hát Ő beteljesíti az ő szívükben a képmutatást addig a Napig, (midőn) találkozójuk lesz Ővéle, miáltal ők megszegték Allahnak (adott szavukat), mit Őnéki ígértek, s miáltal hazudtak. 78. Nem tudják-é, hogy Allah tudja titkukat, s szándékaikat? S lám! Allah Ismerője a Láthatatlannak. 79. Azok, kik bemocskolják az engedelmeseket a hívők közül az önkéntes alamizsnát illetően, s azokat, kik csak keveset lelnek (mit adjanak), csak önmagukat gúnyolják ki. Allah veszítse el őket, hajlékuk a Pokol viszonzásként azért, mit elnyertek. 80. Kérj bűnbocsánatot nékik (ó, Muhammad), avagy ne kérj nékik bűnbocsánatot. Ha hetvenszer is bűnbocsánatot kérsz nékik, Allah sosem bocsát meg nékik. Ez hát (azért van), miáltal ők tagadták Allahot, az Ő Hírnökét, s Allah nem vezeti a züllöttek népét. 81. S megörvendezének azok, kik nyugvóhelyeiken hátramaradottak Allah Hírnöke mögött, s irtóztak (attól), hogy törekedjenek vagyonukkal és életükkel Allah útján. S mondák: Ne haladjatok tovább a hőségben! Mondd: A Pokol tüze hevesebb hőség; ha felfognátok! 82. S hadd nevessenek keveset: sokat fognak ríni viszonzásképpen azért, mit elnyertek. 83. S ha visszajuttat Téged Allah közéjük egy csoporthoz, s kérik engedelmedet, hogy mehessenek (a harcba), hát mondd: Sosem jöttök többet vélem, s sosem küzdötök vélem az ellenséggel. Ti megelégedtetek az egy helyben üléssel először, hát üljetek a haszontalanokkal. 84. S ne imádkozz sosem egyért sem (ó, Muhammad), ha közülük meghalnak, s ne állj meg a sírjuknál! Lám! ők tagadták Allahot s az Ő Hírnökét, s ők zülöttként haltak meg. 85. S ne örvendeztessen meg Téged vagyonuk, s gyermekeik! Hanem Allah büntetni akarja őket általuk a világon, s (úgy) tűnik szenvedéssel tűnik tova a lelkük, s hogy ők hitetlenek. 86. S midőn kinyilatkoztatott a szúra: Higgyétek Allahot, s küzdjetek az Ő Hírnökével! kérnek Téged (ó, Muhammad) azok, bővelkednek javakban, hogy mentesítsd őket a harctól mondván: Hagyj hátra minket, hogy legyünk (együtt) a helyben ülőkkel! 87. Megelégedettek, hogy együtt vannak a hasztalanokkal, lepecsételt az ő szívük, s ők (ezt) fel nem fogják. 88. Hanem a Hírnök, s azok, kik vele hittek, vagyonukkal, s életükkel törekedtek. Hát ezek részére járnak a javak. S ezek ők, (kik) boldogulnak. 89. S előkészítette nékik Allah a Mennyeket, mely alatt folyók futnak, s abban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké. Ez hát a hatalmas győzelem. 90. S jöttek a mentegetődzők az arabok közül, hogy az Ő engedelmét kérjék. S azok, kik meghazudtolták Allahot, s az Ő Hírnökét, hát ők otthonmaradtak. Hatalmas büntetést kapnak közülük a hitetlenek. 91. S nem mulasztottak azok, kik gyengék, sem kik betegek, sem kik nem találtak, mit adakozzanak, ha ők igazak Allahhoz, s az Ő Hírnökéhez. S a jók ellen nincs helye (a vádaskodásnak). S Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 92. Sem azok, kik midőn Hozzád jöttek, hogy vidd magaddal őket; mondád: Nem lelek (olyat), amin elvigyelek titeket. Megfordultak, s szemük könnyben úszott a bánattól, hogy nem találnak (semmit) mit áldozzanak. 93. Hanem joggal vádolhatóak azok, kik engedelmedet kértek (az otthonmaradásra), s ők gazdagok. Megelégedettek, hogy együtt vannak a hasztalanokkal. S pecsétet tett Allah szívükre, csak ők nem tudják. 94. S mentegetőznek néktek, midőn visszatértek hozzájuk. Mondd: Ne mentegetőzzetek! Sosem hiszünk néktek. Bizony Allah elújságolta nékünk híreteket. Allah és az Ő Hírnöke látni fogja tetteteket, majd visszavihettek (Őhozzá), aki Tudója a Láthatatlannak és a Láthatónak, s kihirdeti néktek azt, mit tettetek. 95. Esküt fognak tenni Allahra néktek, midőn visszatértek hozzájuk, hogy ha meghalnak, álljatok sírjuknál. Lám! Ők tagadták Allahot, s az Ő Hírnökét, s ők züllöttként haltak meg. 96. Esküt tesznek néktek, hogy fogadjátok be őket. S ha befogadjátok őket, hát Allah bizony nem fogadja be a züllöttek népét. 97. S a (vándorló) arabok a leghevesebbek a hitetlenségben és képmutatásban, s leginkább ők hajlanak arra, hogy ne tartsák be a korlátozásokat, miket Allah az Ő Hírnökére bocsájtott. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 98. S a (vándorló) arabok közül (van), ki veszteségként könyveli el, mit áldozott, s várja a titeket érintő (szerencsétlen) fordulatot. Hanem övék szerencsétlen fordulat. S Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 99. S a (vándorló) arabok közül (van), ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, s mit áldoz elfogadott felajánlásképpen arra használja, hogy közeledjen Allahhoz, s hogy részesüljön a Hírnök érte mondott fohászából. Íme hát! Ez nékik elfogadott felajánlás. S bevezeti őket Allah az Ő kegyelmébe, s lám! Allah a Megbocsátó,a Könyörületes. 100. S az élenjáró elsők a (mekkai) kivándorlók és a (medinai) segítők közül, s kik követik a legmagasabb rendű erkölcsöt, hát megelégedett vélük Allah, s ők megelégedettek Véle. S Ő elkészítette nékik a Mennyeket, mely alatt folyók futnak, s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké az idők végezetéig. Ez hát a hatalmas győzelem. 101. S vannak körülöttetek a (vándorló) arabok között (olyanok), kik képmutatók, s Medina népéből is vannak, kik kitartanak a képmutatás mellett, s kiket Te (ó, Muhammad) nem tudsz. De Mi ismerjük őket, s megbüntetjük őket kétszer, majd visszavettetnek a hatalmas szenvedésbe. 102. S mások elismerik vétkeiket. Jótetteik közé rosszak elegyednek. Allah azon van, hogy megenyhüljön feléjük, s lám! Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 103. Végy alamizsnát vagyonukból, (ezáltal) megtisztítod őket, s gyarapítod őket általa, s imádkozz érettük. Íme! Imád enyhítés részükre. Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 104. Nem tudják-é, hogy Allah az, ki fogadja az Ő szolgájának bűnbánatát, s veszi magához az alamizsnát? S Allah az, Ki a Megenyhülő, a Könyörületes. 105. Mondd (nékik): Cselekedjetek! S majd látni fogja Allah cselekedeteiteket, ahogy az Ő Hírnöke s a hivók is. S visszatértek a Láthatatlan és a Látható Tudójához, s Ő kihirdeti néktek, mit tettetek. 106. S mások meg várják Allah elrendelését, vajon megbünteti-é őket, avagy megenyhül irántuk. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 107. S azok, kik a tévút szentélyét megnyitják, hogy megosztottságra törjenek a hívők között, előőrsül (szolgálva) azoknak, kik Allahhal s az Ő Hírnökével azelőtt háborúztak, bizony esküsznek: Mi csak a jót akartuk! S Allah a szemtanúja, hogy ők a hazugok. 108. Ne állj abban (a szentélyben) fel (imára) sohasem! A szentély, mi az első naptól (Allah) számontartására alapíttatott jogosultabb arra, hogy benne állj fel (imára). Benne férfiak, kik meg szeretnének tisztulni. Allah szereti a megtisztulókat 109. Az-é a jobb, ki építményét Allah számontartására, s az Ő megelégegedettségére alapította, avagy az, ki építményét az omladó meredély szélén alapította, hogy lezuhanjon véle a Pokol tüzébe? S Allah nem vezeti a bűnösök népét. 110. S nem szűnik a kétség építményüket illetően szívükben, mindaddig, míg szívük meg nem hasad. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 111. Lám! Allah megváltoztatta a hívők lelkét és vagyonát, miáltal övék a Mennyország. Ők Allah útján harcolnak, hát ölnek és megöletnek. (Ez) az ígéret Őtőle valóban a Tórában, az Újszövetségi Szentírásban s a Koránban. S ki hűebb az ő egyezségéhez, mint Allah? Hát leljétek örömötöket a jó üzletben, mit kötöttetek (Allahhal), s ez a hatalmas győzelem. 112. (Győztesek) a bűnbánók, (az ő) szolgái, (az őt) dicsőítők, böjtölők, meghajlók, leborulók, kik elrendelik a jót, s véget vetnek a csalárdságnak, s kik Allah korlátozásainak betartói, (hát) hirdess (jó hírt) a hívőknek. 113. S nem illeti meg a Prófétát, s azokat, kik hittek, hogy bűnbocsánatért imádkozzanak a bálványimádókért, még ha a legközelebbi rokonuk is, azok után, hogy megnyilvánult nékik: ők a Pokol követői. 114. S nem volt más Ábrahám bűnbocsánatot kérő fohásza apja számára, csak ígéretének megtartása, mit megígért annakelőtte őnéki. S midőn megnyilvánult néki, hogy az ő (apja) Allah ellensége volt, hát elhúzódott tőle. Lám! Ábrahám a gyötrődő, a jószívű. 115. S Allah soha sincs azon, hogy eltévelyítse a népet, miután vezeté azt addig, míg megnyilvánítá azt nékik, mitől őrizkedjenek. Lám! Allah minden dolgok Tudója. 116. Íme! Allah! Övé az egek és a föld Mindenhatósága. Ő életre kelt, s elmúlaszt. Nincs néktek Allahon kívül oltalmazó, sem pártfogó. 117. Mert bizony megenyhült Allah a Próféta, a (mekkai) kivándorlók és a (medinai) segítők iránt, kik követték őt a viszontagság órájában, miután egy csoportnak közülük majdhogynem félrehúzott szíve. Majd Ő megenyhült irántuk. Íme! Ő a Megszánó, a Könyörületes. 118. S (ugyancsak megenyhült) a három (jó muszlim) iránt, kik hátramaradtak (tabuki hadjáratból) addig, míg a föld, mi tágasnak tűnt nékik, szűkké nem vált, s meg nem érezték annak szűkülését, s úgy vélték, nincs menekvés Allahtól, csak őhozzá. Majd Ő megenyhült feléjük, hogy bűrbánatot fogadjanak. Lám! Allah! Ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 119. Ó, kik hisznek! Tartsátok számon Allahot, s legyetek az igazakkal! 120. S nem volt Medina népe arra (jogosult), s a körülöttük élő (vándorló) arabok, hogy Allah Hírnökétől elmaradjanak, sem arra, hogy saját életüket (jobban) szeressék az ő (Mohamed próféta) életénél. Ez hát, miáltal nem sújtott le rájuk a szomjúhozás, sem vesződség, sem éhezés Allah útján, s nem léptek egy lépést sem, (mely) felbőszítette volna a hitetleneket, s nem vívták ki az ellenséggel szemben a sikert, bár a jótett előíratott nékik. Lám! Allah nem vesztegeti el a jótevők bérét. 121. S nem hoznak áldozatot, (sem) kicsit, sem nagyot, s nem vágnak át semmilyen sivatagi aszóvölgyön, bár előíratott nékik, hogy Allah viszonozhassa nékik a legjobbat, mit tettek. 122. S nem kell a hívőknek, hogy kivonuljanak (a harcba) mindannyian. Hanem vonuljon el minden társaságból egy rész, hogy tanulja vallását, s figyelmeztesse népét midőn azok visszatérnek (a harcból) őhozzájuk, hátha tán óvakodnak. 123. Ó, kik hisznek! Harcoljatok azokkal a hitetlenek ellen, kik a közéletekben vannak, s hadd találjanak úgy, hogy szigorúak vagytok! S tudjátok meg, hogy Allah az őrizkedőkkel tart! 124. S amidőn (egy) szúra kinyilatkoztatott, hát közülük (van), ki mondja: Melyikőtöket gyarapitá ez hitben? S azokat kik hisznek, hát az (mindannyiszor) gyarapítá hitben, s ők örvendeznek. 125. S hanem kiknek szívében betegség van, hát az (a kinyilatkoztatott szúra) csak növeli őket gonoszságban, (ráadásként) gonoszságukhoz, s ha ők így halnak meg, akkor hitetlenként halnak meg. 126. Avagy nem látják-é, hogy ők minden évben egyszer vagy kétszer megkísértetnek? Majd ők nem fogadnak bűnbánatot, s nem emlékeznek meg (Allahról). 127. S midőn (egy) szúra kinyilatkoztatott, egyik a másikára néz (mondván): Lát-é titeket valaki? Majd elfordulnak. (Hanem) Allah fordítja el szívüket, miáltal ez az a nép, mely nem éri fel (ésszel). 128. Mert bizony eljött hozzátok a Hírnök közületek, kinek szívügye az, mi titeket terhel, aggódik értetek, a hívőket megszánó, könyörületes. 129. S ha elfordulnak, hát mondd (ó, Muhammad): Allah elég nékem. Nincs Isten, csak Ő. Reá hagyatkozom, s Ő a Hatalmas Trónus Ura. . 10. szúra Jónás (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Rá. Ezek a Bölcs Írás bizonyságai. 2. Csoda volt-é az embereknek, hogy egy közülük való férfiúnak sugallottunk (mondván): Figyelmeztesd az embereket, s hirdesd a hívőknek, hogy ők bizonyosan megvetik lábukat Uruknál!? Mondák a hitetlenek: Lám! Ez nyilvánvaló mágia. 3. Íme! A ti Uratok Allah, aki megteremtette az egeket és a földet hat nap alatt, majd megtelepedett a Trónuson, hogy vezérelje az elrendelést. S nincs közbenjáró, csak az Ő engedelmével. Ez Allah, Uratok, hát imádjátok Őt! Avagy nem emlékeztek-é? 4. Hozzá vezet vissza utatok mindnyájatoknak, ez Allah ígérete, az igazi. Lám! Ő elindítja a teremtést, majd megismétli azt, hogy megjutalmazza azokat, kik hisznek, s jókat cselekednek igazsággal. (Míg) azok, kik tagadnak, hát övék (lesz) a fortyogó ital, s a fájdalmas szenvedés, miáltal tagadtak. 5. Ő az, ki megtevé a Napot ragyogónak, s a Holdat a fénylőnek, s meghatározá annak állását, hogy megtudjátok az évek számát, s a számvetést. S nem teremté Allah ezt (mind), csak igazsággal. Ő részletezi a kinyilatkozásokat a népnek, mely tud. 6. Lám! Az éjjel és a nappal különbözőségében, s mit Allah megteremtett az egeken és a földön, bizonyság (van) a népnek, mely őrizkedik. 7. Íme! Kik nem vágyják a Velünk való találkozót, s megelégszenek az evilági élettel, s megnyugodottak általa, s azok, kik kinyilatkozásainkat elhanyagolják. 8. Ezeknek hajléka a Pokol azáltal, mit elnyertek. 9. Íme! Azok, kik hisznek, s jókat cselekednek, Uruk vezeti őket hitük által. Lábuk alatt folyók futnak a Gyönyörűséges Mennyekben. 10. Az ő fohászuk ott (az lesz): Légy Dicső, ó Allah! S üdvözlésük ott: Békesség. S így fejezik be a fohászuk: Dicsőség legyen Allahnak, a Világok Urának! 11. Ha siettetné Allah az embereknek a rosszat, (ahogy) ők a jót siettetik, hát elrendeltetné nékik életük végét. Hát Mi meghagyjuk azokat, kik nem vágyják a Velünk való találkozást csökönyösségükben, vakon. 12. S midőn ha az embert csapás éri, Hozzánk fohászkodik oldalára (dőlve), vagy ülve, avagy állva, s midőn ha megszabadítjuk róla az ő szerencsétlenségét (tovább) megy, mintha nem is fohászkodott volna Hozzánk a csapás miatt, mi érte. Eképpen szépíttetett meg a tékozlóknak az, mit tettek. 13. Mert bizony elpusztítottunk generációkat előttetek, midőn elkárhoztak. S eljöttek hozzájuk küldötteik a kinyilatkoztatásokkal, s ők nem hittek. Eképpen fizetünk meg a bűnösök népének. 14. Majd megtevénk titeket helytartókká a földön őutánuk, hogy megnézzük, mit műveltek. 15. S midőn olvastattak nékik kinyilatkoztatásaink igéi, mondák azok, kik nem vágyják a Velünk való találkozást: Ne ezt, egy más Koránt hozzatok, avagy változtassátok meg ezt! Mondd (ó, Mohammad): Nem vagyok arra hivatott, hogy ezt megváltoztassam önmagam indíttatásából. Én csak azt követem, mi nékem sugalltatott. Lám! Én félek, hogy nem engedelmeskedem Uramnak, (s félek) a hatalmas Nap szenvedésétől. 16. Mondd: Ha Allah úgy akarta volna, hát nem olvastam volna azt néktek, s nem (is) tudattam volna azt véletek. Mert bizony közöttetek éltem annak előtte (hogy ez kinyilatkoztatott). Miért nem használjátok az agyatokat? 17. S ki gonoszabb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, avagy meghazudtolja az Ő kinyilatkozásait? Lám! Nem boldogulnak a gaztevők. 18. S ők imádják, mi Allahon kívüli, mi nem árt nékik, s nem (is) használ nékik, s mondják: Ezek a mi közbenjáróink Allahnál. Mondd: Hirdetitek-é Allahnak, hogy Ő nem ismeri (mi) az egeken és a földön van? Legyen Ő Dicső, s az Ő Magassága emelkedjék azok fölé, kikkel társítják! 19. S nem voltak mások az emberek, mint egy nemzet, s összekülönbözének. S ha nem előzte volna meg (ezt) a döntő szó az Uradtól, hát ítéltetett volna közöttük abban, miben összekülönböztek. 20. S mondják: (S mi történt volna), ha nem nyilváníttatik ki néki a bizonyság az ő Urától? Hát mondd (ó, Muhammad): Hanem a Láthatatlan Allahé, hát várakozzatok! Lám! Én véletek vagyok a várakozók közt. 21. S midőn megízleltettük az emberekkel a kegyelmet, miután csapás érte őket, bizony ők cselt szőttek a mi kinyilatkozásaink ellen. Mondd: Allah gyorsabb cselszövésben. Lám! A Mi küldötteink lejegyzik, mit terveztek. 22. Ő az, Ki mozgatótok a szárazföldön és a tengeren. Amikor a bárkában voltatok, s az futott az üdvös széllel, örömötöket leltétek abban, amíg el nem jött a vihar s a hullámok minden irányból, úgy érezték magukat (a hajón lévők), hogy körül vannak véve. Fohászkodának Allahhoz őszinte hitvallással: Ha Te megmenekítesz minket ettől, hát hálát adunk! 23. S midőn Ő megmenekíté őket, bizony ők fellázadtak a földön igaztalanul. Ó, emberek! Hanem a ti lázadástok (csak) magatok ellen (való). (Megvan) gondoskodástok az evilági életben, majd Hozzánk (vezet) vissza utatok, hát Mi kihirdetjük néktek azt mit tettetek. 24. Hanem az evilági élet olyan, mint a víz, mit az égből bocsájtottunk alá, s elegyedvén benne csírázik a föld, melyből az emberek, s a jószágok esznek, még akkor is, ha a föld felvette ékességét, s feldíszíttetett. S úgy véli annak népe, hogy birtokolja azt. S eljövend ahhoz a Mi elrendelésünk éjjel avagy nappal, s megtevénk azt arathatóvá, mintha az még tegnap nem is virult volna. Eképpen részletezzük a bizonyságokat a népnek, mely elgondolkodik. 25. S Allah a Béke Házába hív, s azt vezeti, kit Ő akar, az egyenes ösvényre. 26. Azoknak, kik jókat cselekedtek a legjobbat (adja), s (még) a ráadást (is). S nem emészti el arcukat a szenny, sem a gyalázat. Ezek a Mennyország gazdái, s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké! 27. S azok, kik elnyerték a rosszakat, viszonzásként éppoly rosszat (kapnak), s elemészti őket a gyalázat, - nincs nékik Allahtól való patrónusuk -, s mintha elhomályosított lenne arcuk a sötét éj egy darab lepeltől. Ezek a Pokol gazdái, abban ők mindörökkön örökké (tartózkodnak)! 28. Azon a Napon Mi összetereljük őket mindnyájukat, majd mondjuk azoknak, kik bálványt állítottak: (Ez) a ti helyetek és társaitoké (a bálványoké)! S Mi különbséget teszünk közöttük. Mondák társaik (a bálványok): Nem hozzánk imádkoztatok. 29. Allah elég (lesz) tanúnak köztünk s köztetek, midőn imádságtokat nem fogadánk el. 30. S ott minden lélek átéli azt, mit művelt, s visszavettetnek Allahhoz, igaz Felségükhöz, s eltévelyíti őket az, mit kieszeltek. 31. Mondd: (ó, Muhammad): Ki az, ki juttat néktek az égből és a földről, avagy Ki birtokolja a hallást, s a látást, s Ki előhozá az élőt a holtból, s ki előhozá a holtat az élőkkel, s Ki vezérli az elrendelést? Hát mondják: Allah! Mondd: Hát nem őrizkedtek-é? 32. Hát ez Allah, igaz Uratok. S mi lehetne az Igazságon túl, mint eltévelyedés? S hogyan fordultok el? 33. Eképpen igazolódott be Urad Szava azokkal kapcsolatban, kik elzüllöttek, s nem hisznek. 34. Mondd: Van-é a társatok (a bálványok) közt, ki elindítja a Teremtést, majd megismétli azt? Mondd: Allah indítja el a Teremtést, majd ismétli meg azt. S hogy utasíthatjátok el (ezt)? 35. Mondd: Van-é a társatok (a bálványok) között, ki elvezet az Igazsághoz? Mondd: Allah vezet el az Igazsághoz. S Ő, Ki elvezet az Igazsághoz jogosultabb-é, hogy követtessék, avagy az, ki nem (tud) vezetni, s (önmaga) is csak vezetett? S mi van véletek? Hogyan Ítéltek? 36. S többségük nem követi, csak a sejtést. Bizony a sejtés nem segít hozzá az igazsághoz egyáltalán. Lám! Allah Tudója annak, mit tesznek. 37. S ez a Korán nem olyan, mit Allahon kívül más kieszelt volna, hanem megerősítése annak, mi azelőtt megnyilvánult, s részletezése az írásnak - amelyben nincs kétség - a Világok Urától. 38. Avagy mondják: Ő (Muhammad) kieszelte ezt? Mondd: Hát hozzatok egy ehhez hasonló szúrát, s fohászkodjatok ahhoz, kihez tudtok Allahon kívül, ha igazak vagytok. 39. Mi több! Meghazudtolták azt, mit nem fogtak fel tudással, mintha nem jött volna el nékik annak értelmezése. Eképpen tagadtak azok, kik őelőttük. Hát nézd mily volt beteljesülése a bűnösöknek! 40. (Van) köztük, ki hisz benne, (s van) köztük, ki nem hisz benne. S Urad a Legjobb Ismerője a megrontóknak. 41. S ha meghazudtolnak, hát mondd: Enyéim az én tetteim, s tieitek a ti tetteitek. Ti vétlenek vagytok abban, mit én teszek, s én vétlen vagyok abban, mit ti tesztek. 42. S köztük (vannak olyanok), kik hallgatnak reád. S te (vagy az), ki hallásra bírod a süketet még akkor is, ha az ésszel nem éri fel? 43. S köztük (van olyan), ki reád néz. S te tudod-é vezetni a vakot úgy, hogy nem lát? 44. Íme! Allah nem viszi bűnbe az embereket egyáltalán, hanem az emberek önmagukat viszik bűnbe. 45. S azon a Napon, (midőn) Ő összetereli őket, mintha nem is tartana tovább nékik órányinál a nappal, felismerik egymást, s valóban elvesznek azok, kik meghazudtolták Allahhal való találkozót, s nem voltak jól vezetettek. 46. S láttassunk-é Véled (ó, Muhammad) néhány (olyat), mit nekik ígértünk, avagy elmúlasszunk Téged? S Hozzánk vezet vissza útjuk, majd Allah a Tanúja annak, mit tettek. 47. Minden nemzetnek (megvan), a (maga) küldötte. S ha eljön az ő küldöttük, hát ítélkezik köztük igazsággal, s ők nem vezettetnek bűnbe. 48. S mondják: Mikor (teljesül be) ez az ígéret, ha igazak vagytok? 49. Mondd: Nincs nékem önmagam számára mi ártson, sem mi használjon, csak mit Allah akar. Minden nemzetnek a (megvan a maga) ideje (végzete). S midőn eljövend az ő idejük, hát, nem késleltethetik órányit (sem), s nem is siettethetik. 50. Mondd: Midőn eljöve hozzátok az Ő büntetése éjjel, avagy nappal, látjátok-é, mit módosítanak azon a bűnösök? 51. Avagy majd midőn lesújtott (rátok) fogtok (csak) hinni? (Higgyetek) most, bizony (eddig) siettettétek azt (a büntetést). 52. Majd mondatik azoknak, kik bűnbe estek: Ízleljétek meg az örökkévaló szenvedést. Vajon más miatt is kaptok büntetést, vagy csak azért, mit tettetek? 53. S kérnek hirdesd ki nékik (mondván): Ez az igazság? Mondd: Igen, s Uramra (esküszöm), bizony ez az igazság, s nem lehettek azok között, kik kivonják magukat Allah hatalma alól. 54. Minden lélek, mely bűnbe esett, bírná mindazt, mi a Földön (van), hát megváltaná magát (azzal), s örömmel venné a vezeklést, midőn látni fogják a szenvedést. S igazsággal ítéltetik közöttük, s ők nem vezettetnek bűnbe. 55. Lám! Mert bizony Allahé, mi az egeken és a földön (van). S lám! Mert bizony Allah ígérete igaz. Hanem legtöbbjük nem tudja. 56. S Ő életre kelt s elmúlaszt, s Hozzá tértek meg. 57. Ó, emberek! Bizony eljött hozzátok az intelem Uratoktól, s vigasz arra, mi kebletekben (van), útmutatásként, s kegyelemként a hívőknek. 58. Mondd: Allah kiváltságából, s az Ő kegyelmével, hát ezennel hadd örvendezzenek. Ez jobb, mint mit összegyűjtenek. 59. Mondd: Látjátok-é azt, mit lebocsájtott Allah néktek a gondoskodásból? S kijelölitek belőle, mi a tiltott, s mi a megengedett. Mondd: Allah engedte-é meg, avagy kieszelitek Allahra (a hazug szót)? 60. S mit vélnek azok, kik kieszelik Allahra a hazug szót, (mi lesz vélük) a Feltámadás Napján? Lám! Allah bőkezű az emberek felé, hanem legtöbbjük nem ad hálát. 61. S Te (ó, Muhammad) nem tehetsz semmit, s nem olvashatjátok a Koránt, s nem is végezhetitek a munkátokat, csak ha Mi vagyunk a tanútok, midőn elmerültök benne. S nem térhet ki Urad elől (semmi), mégha az egy atomnyi súlyú is, (sem) a földön, sem az égen, sem egy annál kisebb (súlyú dolog), sem egy nagyobb, csak ha az (megíratott) a Nyilvánvaló Írásban. 62. Lám! Mert bizony Allah pártfogoltjain nincs félelem, s nem ők bánkódnak. 63. Azok, kik hisznek s őrizkednek, 64. Övék a üdvözülésről szóló hír az evilágon, s a Túlvilágon. S Allah Szavai nem változnak. Ez hát a hatalmas győzelem. 65. S ne szomorítson el Téged (ó, Muhammad) beszédük. Íme! Az erő Allahé mindösszességében. Ő a Meghallgató, a Mindent tudó. 66. Lám! Hát nem Allahéi (mindazok), kik az egeken és kik a földön (vannak)? S mit követnek azok, kik Allah helyett hívnak társakat (a bálványokat)? Hát ők csak a sejtést követik, s ők csak találgatnak. 67. Ő az, Ki megtevé az éjszakát (arra), hogy megpihenjetek benne, s a nappalt láthassátok (a környezeteteket). Íme! Ebben bizonyságok vannak a népnek, mely meghallgat. 68. Mondák: Allah gyermeket nemzett. Legyen Ő Dicső! S Ő a Gazdag. Övé ami az egeken és mi a Földön (van). S nincs néktek arra (mit mondtok), bizonyítékotok. S mondtok-é Allahra (olyat), mit nem tudtok? 69. Mondd: Mert bizony kik kieszelik Allahra a hazug szót, (azok) nem boldogulnak. 70. Örömüket lelik az evilágban, majd Hozzánk vezet vissza útjuk, majd megízleltetjük velük a szörnyű szenvedést, miáltal tagadtak. 71. S olvasd nékik Noé történetét, midőn mondá népének: Ó, népem! Ha a helyem köztetek s Allahra való emlékeztetésem bántalom számotokra, hát én Allahra hagyatkozom, s gyűjtsétek egybe (babonás) tárgyaitokat és társaitok. És ne fájjon a fejetek a ti tervetek miatt! Majd pusztítsatok el engem, ne várakoztassatok! 72. S ha elfordultok, hát nem kérek tőletek fizetséget. Az én bérem csak Allahra (tartozik). Elrendeltettem, hogy megbékélő muszlim legyek. 73. Hát meghazudtolták őt, s Mi megszabadítánk őt, s ki ővele a bárkában (volt), s megtevénk őket helytartóvá (a földön), s megfullasztánk azokat, kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat. Hát nézd mily beteljesedése a figyelmeztetetteknek! 74. Majd küldénk őutána küldötteket az ő népükhöz, s azok elhozák nékik a bizonyosságokat. S ők nem hitték azt, mit meghazudtoltak már őelőttük élők. Eképpen bélyegezénk meg a törvényszegők szívét. 75. Majd elküldénk őutánuk Mózest és Áront a Mi kinyilatkozásainkkal Fáraóhoz és az (egyiptomi) főemberekhez. S ők dölyfösködtek, s a bűnösök népe lettek. 76. S midőn eljöve hozzájuk az igazság Mitőlünk, mondák: Lám! Ez nyilvánvaló mágia. 77. Mondá Mózes: (Így) beszéltek-é az igazságról, midőn (az) eljő hozzátok? (Hogy) ez mágia-é? S nem boldogulnak a mágusok. 78. Mondák: Azért jöttél-é, hogy kiforgass bennünket abból (a hitből), amelyben atyáinkat találtuk, s hogy kettőtöké (Mózes és Áron) legyen a nagyság a földön? Hát mi nem hiszünk tinéktek. 79. S mondá Fáraó: Hozzatok el nékem minden fortélyos mágust! 80. S midőn eljöttek a mágusok, mondá nékik Mózes: Dobjátok el, amit el kell dobnotok! 81. S midőn eldobák, mondá Mózes: Amit ti bemutattatok, az mágia. Íme! Allah meghiúsítja azt. Íme! Allah nem helyesli a megrontók művét. 82. S érvényre viszi Allah az igazságot az ő szavaival, még ha irtóznak is a bűnösök. 83. S nem hitt Mózesnek, csak néhány sarj (Fáraó) népéből, ám féltek a Fáraótól és főembereitől, hogy azok zaklatják őket. Lám! Fáraó magasságos a Földön, s ő a tékozló. 84. Mondá Mózes: Ó, nép! Ha hinnétek Allahban, hát Reá hagyatkoznátok, ha (Őbenne) megbékélő muszlimok vagytok. 85. S mondák: Allahra hagyatkozunk. Urunk! Ne tégy minket ki a bűnösök népe kísértésének! 86. S menekíts meg bennünket a Te kegyelmedből a hitetlenek népétől! 87. S Mi sugallánk Mózesnek s az ő fivérének, (mondván): Jelöljetek ki kettőtök népének Egyiptomban otthonokat, s tegyétek meg otthonaitokat imatermekké, s tartsátok meg az imát, s hirdessetek a hívőknek! 88. Mondá Mózes: Urunk! Íme! Megadtad Fáraónak és az ő főembereinek a tündöklést s vagyont az evilági életben. Urunk! Eltévelyednek ők (tündöklésük és vagyonuk miatt) a Te utadról. Urunk! Semmisítsd meg vagyonukat, s szilárdítsd meg szívüket, s ne higgyenek addig, míg a fájdalmas szenvedést meg nem látják! 89. Mondá (az Úr): Bizony kettőtök fohásza meghallgattatott, hát legyetek egyenesek, s ne kövessétek azoknak útját, kik nem tudnak! 90. S átszelénk Izrael fiaival a tengert, s belehajszolá őket Fáraó és az ő katonái fellázadván, s törvényt szegve addig, míg utol nem érte őket a fulladás, (majd) mondá (Fáraó): Hiszem, hogy nincs (más) Isten, csak kiben Izrael fiai hisznek, s én a megbékélő muszlimok közé (tartozom). 91. Most? Bezzeg előtte fellázadtál, s a megrontók közt voltál! 92. Hát ma Mi megőrizzük a saját tested, hogy légy azoknak bizonyság, kik utánad lesznek. Lám! Sok ember bizonyságainkkal nem törődik. 93. Mert bizony felparcelláztuk Izrael fiainak az igazi parcellákat, s elláttuk őket a jókkal, hát nem különbözének össze addig, míg el nem jött hozzájuk a tudás. Lám! Urad ítél közöttük a Feltámadás Napján abban, miben összekülönbözének. 94. S ha kétséged lenne (ó, Muhammad) afelől, mit Mi néked kinyilatkoztattunk, hát kérdezd meg azokat, kik olvasták az Írást előtted. Mert bizony eljött hozzád az igazság a te Uradtól, hát ne légy az ingatagok közt. 95. S ne légy azok között (sem), kik meghazudtolják Allah bizonyságait, mert különben a vesztesek közt lennél. 96. Íme! Kikkel kapcsolatban beigazolódott Urad Szava, azok nem hisznek. 97. Még ha el is jönne hozzájuk minden bizonyság (sem hinnének) addig, amíg nem látnák a fájdalmas szenvedést. 98. S nem volt más olyan város, melynek annyi hasznot hozott a hite, mint Jónásé. Midőn hittek, levettük róluk a gyalázat gyötrelmét az evilági életben, s egy ideig gondoskodtunk róluk. 99. S ha Urad akarná, hát mindenki együttesen hinne a Földön. Avagy Te (Muhammad), irtózol-é az emberektől, amíg nem hisznek? 100. S nem (érdemesült) a lélek, hogy higgyen, csak Allah engedelmével. S Ő megszégyeníti azokat, akik nem használják az agyukat. 101. Mondd: Nézzétek mi az egeken és a Földön (van)! S nem segítenek a bizonyságok s intelmek a népnek, mely nem hisz. 102. S csak olyan napokra várnak-é, mint amilyen azoké volt, kik előttük múlának el? Mondd: Várjátok (azokat)! Én veletek várok. 103. Majd megmenekítjük a Mi küldötteinket, s azokat, kik hittek. Reánk (hárul) a hívők megmentése. 104. Mondd: (ó, Muhammad): Ó, emberek! Ha kételyetek lenne az én hitvallásom felől, hát (tudjátok, hogy) én nem imádkozom azokhoz, kikhez ti imádkoztok Allah helyett, hanem Allahhoz imádkozom, Aki elmúlaszt titeket. S elrendeltettem, hogy a hívők közt legyek. 105. S (Te, ó, Muhammad) szegezd arcod a hitvallás felé eltökélten, s ne légy bálványimádó! 106. S ne fohászkodj Allah helyett (olyanhoz), mi nem használ néked, s nem is árt néked. S ha (azt) tennéd, hát a bűnösök közt lennél. 107. S ha érint téged Allah csapása, hát nincs ki azt megenyhítse, csak Ő. S ha Ő akarja néked a jót, hát nincs visszautasítója az Ő bőkezűségének. Azt részesíti benne, kit Ő akar az Ő szolgálói közül. Ő Megbocsátó, a Könyörületes. 108. Mondd: Ó, emberek! Bizony eljött hozzátok az igazság az Uratoktól. S ki jól vezetett, hát saját lelke (által nyeri el azt), s ki eltévelyedett, hát az csak a saját kárára tette azt. S nem vagyok én őrizőtök. 109. S kövesd (ó, Muhammad) mi sugalltatott néked, s légy állhatatos, mígnem Allah ítél. S Ő a Legjobb Ítélő. . 11. szúra Húd (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Rá. (Ez az) Írás, melynek kinyilatkozásai bevégeztettek, majd kifejtettek. (Ez jöve) annak Színéből, (Ki) Bölcs, Értesült. 2. (Mondván): Ne szolgáljatok mást, csak Allahot! Íme! Én néktek vagyok őtőle figyelmeztető és hirdető. 3. S bizony esedezzetek Uratok bocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot Őneki. S Ő szépségben és örömben részeltet titeket egy megadott ideig. S Ő juttat bőkezűségéből minden kiváltságosnak. S ha elfordultok, hát íme! Féltelek titeket a Nagy Nap szenvedésétől. 4. Allahhoz vezet vissza utatok, s Ő az, Ki Mindenre Képes. 5. Hát nem ők azok-é, kik beszűkítik keblüket, hogy elrejtsék (gondolataikat) Őtőle? Hanem a pillanatban, midőn befedik magukat ruháikkal, Ő tudja mit titkolnak, s mit jelentenek ki. Íme! Ő Tudója a keblek (titkainak). 6. S nincs élőlény a földön, csak olyan, melynek Allah a fenntartója. Ő tudja annak nyugvóhelyét s rejtekét. Mindez (szerepel) a Nyilvánvaló Írásban. 7. Ő az, Ki az egeket és a földet megteremtette hat nap alatt - s az Ő Trónusa a vízen volt, - hát próbára tesz titeket, melyiktek a legjobb tettben. S ha mondanád (ó, Muhammad): Lám! Ti feltámasztattok a halál után. Hát azok, kik tagadnak mondanák: Ez nem más, mint nyilvánvaló mágia. 8. S ha késlelteténk a szenvedésüket egy megszámított ideig, hát mondanák: Mi az, mi visszatartja azt? Hanem azon a Napon az eljő hozzájuk, tőlük el nem téríthetően, s körülöleli őket az, minek megcsúfolói voltak. 9. S ha Mi megízleltetnénk az emberrel a Tőlünk való kegyelmet, majd megvonnánk azt tőle, hát lám! Kétségbe esne tagadón. 10. S ha megízleltetnénk a kegyet a csapás után, mi érte őt, hát mondaná: A kétségbeesés elillant rólam. Lám! Ő (most) örvendező, dicsekvő! 11. Kivéve azokat, kik állhatatosak, s jókat tesznek. Övék a megbocsátás, s a nagyszerű bér. 12. Talán elhanyagolsz néhány (dolgot), mi néked sugalltatott, s beszűkül általa kebled, midőn mondják: Miért nem bocsájtatott le rá kincs, avagy jött vele angyal? Hanem te vagy a figyelmeztető, s Allah mindenre felügyel. 13. Avagy mondják: ő (Muhammad) ezt (csak) kieszelte. Mondd: Hát hozzatok elő tíz ilyen szúrát, kieszeltet, s hívjatok ti, kit tudtok Allah helyett, ha igazak vagytok. 14. S ha ők nem válaszolnak néktek, hát tudjátok meg, hogy (ez) Allah tudásával nyilatkoztatott ki, s nincs Isten, csak Ő. Hát megbékélő muszlimok vagytok-é? 15. S ki az evilági életet, s annak pompáját akarja, hát Mi megfizetjük tettei jutalmát az evilágon, s ők nem lesznek megrövidítve. 16. Azok ők, kiknek nincs a Túlvilágon egyéb, csak a Pokol tüze. S összeomlott az, mit míveltek, s haszontalan, mit tettek. 17. (Egyenlő-é vélük) az, ki Urától való bizonyságot (Korán) nyilvánít ki, amit egy Tőle való tanú (Gábriel) olvas, s (Muhammad) előtt Mózes könyve volt az irányadás, s a kegy? Ők hisznek benne, s ki tagadja azt a klánokból, hát a Pokol tüze lesz a találkozóhelyük. Hát ne legyen kételyed felőle. Lám! Az igazság az Uradtól (való), hanem a legtöbb ember, nem hisz. 18. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót? Ezek Uruk elé vezettetnek, s mondják a tanúk: Ezek azok, kik Urukra hazug szót (szóltak). Hát Allah átka (legyen) a bűnösökön! 19. Azok, kik gátat emelnek Allah útján, s kanyargóssá kívánják azt tenni, azok, kik a Túlvilágot tagadják. 20. Ezek nem szökhetnek el a földön, s nincs nékik Allahon kívül (más) oltalmazó. Megkétszereztetik nékik a szenvedés. Nem működött a hallásuk, s nem láttak. 21. Ezek azok, kik elveszejtették önmagukat, s eltévelyítette őket az, mit kieszeltek. 22. Bizonyos, hogy ők a Túlvilágon a legelveszejtettebbek. 23. Íme! Kik hisznek, jókat cselekednek, s megalázkodnak Uruk előtt, ők a Mennyország gazdái, melyben ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 24. A két csoport közti különbség olyan, mint a vak, a süket és a látó, s halló (közti). Vajon összehasonlíthatóak ők? Hát nem emlékeztek-é? 25. Mert bizony elküldénk Noét az ő népéhez (s ő mondá): Én néktek nyilvánvaló figyelmeztetőtök (vagyok). 26. Ne szolgáljátok, csak Allahot! Lám! Én féltelek titeket a Fájdalmas Nap szenvedéseitől. 27. S mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: Nem látunk téged (másnak), csak halandónak, mint magunk, s nem látjuk hogy követnek téged csak azok, kik a legnyomorúságosabbak közülünk, s nem értelmesek. S nem úgy látjuk, hogy tinéktek kiváltságotok lenne felettünk, sőt mi hazugoknak tartunk titeket. 28. Mondá: Ó, nép! Láttátok-é, mikor a bizonyságot nyilvánítom ki Uramtól, s mikor eljön hozzám a kegyelem őtőle, hogy homály borul rátok? Kötelezhetünk-é titeket rá, s ti irtóztok tőle? 29. Ó, nép! Nem kérek tőletek ezért vagyont. Márpedig az én bérem csak Allahra (tartozik), s nem én vagyok azok elűzője, kik hisznek. Lám! Nékik találkozójuk van Urukkal, hanem én titeket tudatlan népnek látlak. 30. Ó, nép! Ki ment meg engem Allahtól, ha elűzöm őket? Hát nem emlékeztek-é? 31. S nem mondom néktek, hogy nálam van Allah kincsestára, sem azt, hogy ismerem a Láthatatlant, s azt sem mondom, hogy én angyal lennék. S nem mondom azoknak, kiket lenéztek, (hogy) Allah sosem ad nékik jót. Allah a Legjobb Tudója annak, mi (rejlik) önmagatokban. Lám! Akkor én valóban bűnös lennék. 32. Mondák: Ó, Noé! Vitába szálltál vélünk, s megsokszoroztad vitáinkat. Hát hozd el nékünk azt, mit nékünk ígérsz, ha igaz vagy. 33. Mondá: Hanem elhozza azt néktek Allah, ha akarja, s nem is tudtok kitérni előle. 34. S nem használ néktek tanácsom, midőn tanácsot akarok adni néktek, ha Allah úgy akarja, hogy megtévesszen benneteket. Ő a ti Uratok, s Őhozzá tértek meg. 35. Avagy mondják: Ezt ő (Muhammad) kieszelte? Mondd: Ha kieszeltem ezt, hát (sújtsanak le) rám bűneim, de én vétlen vagyok abban a bűnben, mit nékem tulajdonítotok. 36. S sugaltatott Noénak: Senki sem fog hinni népedből, csak az, ki eddig is hitt. Hát ne gyötrődj azon, mit tettek! 37. S készítsd el a bárkát a Mi szemünk láttára, s a Mi sugallatunkkal, s ne szónokolj Nékem azok mellett, kik bűnbe estek, s lám! Ők a megfulladók. 38. S ő készíté a bárkát, s mindahányszor arra haladának népéből a törzsfők, kigúnyolák őt. Mondá (az Úr): Ha ti kigúnyoltok Minket, hát Mi kigúnyolunk titeket úgy, ahogy ti gúnyolódtok. 39. S meg fogjátok tudni, hogy kihez jön el az őt megalázó szenvedés, s szakad reá a tartós gyötrelem. 40. (Ez) addig (tartott), míg el nem jött a Mi parancsolásunk, s elő nem tört az özönvíz. Mondánk: Vigyél arra minden élőlényből kettőt, egy párat, s házad népét, s csak azt ne, kire már kimondatott (Allah) szava, (s meg azt) ki hisz. S nem hittek véle, csak kevesen. 41. S mondá: Szálljatok be hát! Allah nevében hajózzatok, s kössetek ki! Lám! Uram a Megbocsátó, a Könyörületes. 42. S az futott vélük (olyan) hullámokon, mint a hegyek, s szólítá Noé az ő fiát, ki magányosan (állt): Ó, fiam! Szállj be vélünk, s ne légy a hitetlenekkel. 43. Mondá: Felmegyek a hegyre, (ami) megment engem a víztől. Mondá (Noé): Nincs menekvés ma Allah parancsolásától, kivéve annak, kinek Ő megkegyelmezett. S kettőjük közé csapott a hullám, s a vízbe fulladottak közt lett. 44. S mondva volt: Ó föld! Nyeld el vized! Ó, ég, Tisztulj ki! Leapadt a víz és beteljesedett a parancs. S megnyugodott (a bárka) Al-judi (hegyénél), majd mondva volt: El innen a bűnösök népének! 45. S szólítá Noé az ő Urát, s mondá: Uram! Lám! Fiam családomból való volt! Bizony a Te ígéreted az igaz, s Te vagy a Legigazságosabb Bíró. 46. Mondá: Ó, Noé! Ő nem a te családodból való volt. Lám! Ő nem helyesen cselekedett, hát ne kérj Engem (olyanra), miről néked nincs tudásod. Íme! Én intelek téged attól, hogy a tudatlanok közt légy. 47. Mondá: Uram! Íme! Őrizzél attól, hogy (olyat) kérjek Tőled, melyről nékem tudásom nincsen! S ha nem bocsátasz meg nékem, s (nem) kegyelmezel meg nékem, a vesztesek közt leszek. 48. Mondva volt: Ó, Noé! Ereszkedj le (a hegyről) Tőlünk való békével, s áldás reád, s a nemzetekre akikből véled vannak. (Vannak más) nemzetek, kiknek megadjuk az evilági örömöket, majd eléri őket Tőlünk a fájdalmas szenvedés. 49. Ezek a Láthatatlan (világ) hírei, sugalljuk azokat Néked (ó, Muhammad). Nem tudtad te ezeket, sem néped ezelőtt. Hát légy állhatatos! Íme! A beteljesedés az őrizkedőké. 50. (S elküldénk) Aád (törzséhez) az ő fivérüket Húdot. Mondá: Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint Ő. Íme! Nem vagytok mások, mint hazugságot kieszelők. 51. Ó, nép! Nem kérek tőletek ezért viszonzást. Íme! Bérem csak Arra tartozik, Aki elindított engem. Hát nem éritek-é ésszel? 52. S Ó, nép! Esedezzetek Uratok bűnbocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot Őnéki! Ő reátok küldi az eget bőséges esővel, s erőtökön felül erősít titeket, s ne forduljatok el gaztevőként! 53. Mondák: Ó, Húd! Nem hoztad el nékünk a bizonyságot, s mi nem hagyjuk el isteneinket azért, mit mondottál, s nem hiszünk néked. 54. Hanem csak azt mondjuk, hogy néhány istenünk rábírt téged a rosszra. Mondá: Allah a tanúm, s ti (is) tanúskodjatok, hogy én vétlen vagyok abban, mi társat ti (őnéki) állíttok 55. Őrajta kívül. Hát csaljatok tőrbe mindnyájan, s ne várakoztassatok! 56. Lám! Én Allahra hagyatkozom, (Ő az) én Uram és a ti Uratok. Nincs élőlény, akit Ő meg ne ragadna az üstökénél. Lám! Az én Uram az egyenes ösvényen van. 57. S ha elfordultok, hát bizony én megüzenem néktek azt, miáltal küldettem hozzátok, s Uram más néppel vált fel titeket. S nem okozhattok kárt Néki egyáltalán. Lám! Uram a mindenek Megőrzője. 58. S midőn eljöve parancsolásunk, hát megmenekíténk Húdot, s kik véle hittek, Tőlünk való kegyelemből. S megmenekíténk őket az iszonyú szenvedéstől. 59. S eképpen (viselkedett) Aád. Megtagadák az ő Uruk kinyilatkozásait, megcsúfolák az Ő küldötteit, s követék minden megátalkodott hatalmasság parancsolatát. 60. S követi őket az átok ezen a világon, s a Feltámadás Napján. Mert bizony Aádék tagadták az ő Urukat. Vesszen el Aád, Húd népe! 61. (S elküldénk) Thamúd (törzséhez) az ő fivérüket Szálihot. Mondá: Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint Ő. Ő alkotott meg titeket földből, s tett titeket gazdálkodóvá rajta, hát esedezzetek az Ő bűnbocsánatáért, s valljatok bűnbánatot Őnéki! Íme! Uram Közeli, Választ Adó. 62. Mondák: Ó, Szalih! Bizony mindez ideig bizalmasunk voltál közöttünk. Megtiltod-é nékünk, hogy ahhoz imádkozzunk, kihez apáink imádkoztak? Lám! Mi kételyek közt hányódunk afelől, amire szólítasz minket. 63. Mondá: Ó, nép! Látjátok-é: midőn bizonyságot teszek az én Uramról, s eljön hozzám Őtőle a kegyelem, hát ki ment meg Allahtól, ha megcsalom Őt? Hát ti nem gyarapítotok engem mással, mint elveszéssel. 64. Ó, nép! Ez Allah tevetehene, néktek bizonyság, hát hagyjátok enni azt Allah földjén, s ne bántsátok azt, mert hanem elragad titeket a közeli szenvedés. 65. Hát ők lebéníták azt, s mondá (Szalih): Élvezzétek (az életet) házaitokban három napig! Ez az ígéret nem lesz meghazudtolva. 66. S midőn eljött a Mi parancsolásunk, megmenekíténk Szalihot, s kik véle hittek, Tőlünk való kegyelemből, azon Nap szörnyűségétől. Lám! Urad az Erős, a Nagyszerű! 67. S elragadta azokat, kik bűnösök (voltak), a sikoltás, s a reggel őket otthonaikban kiterülve találta. 68. Mintha nem is éltek volna benne. Hanem bizony Thamúdék tagadták az ő Urukat. Vesszen el Thamúd! 69. Mert bizony eljöttek a Mi küldötteink (angyalaink) Ábrahámhoz a hirdetéssel. Mondák: Békesség! Mondá: Békesség! S nem tartott sokáig, hogy hozza a sült borjút. 70. S midőn látá, hogy kezük nem ér hozzá, gyanakodott, s elfogta tőlük a félelem. Mondák: Ne félj! Íme! Mi Lót népéhez küldettünk. 71. S az ő asszonya (csak) állt, s nevetett, midőn Mi kihirdettük néki Izsák (születését), s Izsák után Jakabét. 72. Monda (az asszony): Jaj nékem! Szülök, s én öreg vagyok, s ez az én férjem (úgyszintén) idős ember? Íme! Ez érdekes dolog. 73. Mondák: Csodálkozol-é Allah parancsán? Allah kegyelme, s az Ő áldásai (szálljon) reátok ó, ház népe! Íme! Ő a Magasztalt, a Dicsőített. 74. S midőn elszállt Ábrahámról a megilletődés, s megtudta a jó hírt, hát erősködött Vélünk Lót népét védve. 75. Lám! Ábrahám az irgalmas, esdeklő, vezeklő. 76. Ó, Ábrahám! Hagyj fel ezzel! Lám! Bizony eljött Urad parancsolata, s íme! Eljön hozzájuk a visszafordíthatatlan szenvedés. 77. S midőn eljöttek küldötteink Lóthoz, ő szorongott miattuk, s sajnálta őket (a saját népét). Mondá: Ez ínség sújtotta nap! 78. S eljött hozzá az ő népe, hozzá iramodván - s azelőtt rosszakat cselekedének - Mondá: Ó nép! Ezek a leányaim! ők tisztábbak tinéktek (mint a férfiak). Hát tartsátok számon Allahot, s ne gyalázzatok meg engem vendégeim előtt! Hát nincs köztetek egyenes férfiú? 79. Mondák: Bizony te tudod, hogy nincs nékünk jogunk a te lányaidhoz, s te tudod, hogy mit akarunk. 80. Mondá: Bár lenne felettetek erőm, avagy számíthatnék szilárd támaszra (köztetek)! 81. Mondák (a küldöttek): Ó Lót! Íme! Mi vagyunk Urad küldöttei, s ők sosem érnek el téged. Hát kelj útra családoddal egy éjjeli pillanatban, s ne forduljon hátra köztetek egy sem, kivéve a te asszonyodat, íme! Lesújt rá (majd) az, mi rájuk lesújt. Lám! Találkozójuk lesz reggel (a szenvedéssel). S nincs-é a reggel közel? 82. S midőn eljőve parancsolásunk, elrendeltük azt, hogy bekövetkezzék, s leromboltuk (a várost), s záporoztunk reá agyagos kőesőt ellenállhatatlanul. 83. Megbillogozottak (ők) Uradnál, s vesszenek a gaztevők! 84. (S elküldénk) Midiánhoz az ő fivérüket Suejbet. Mondá: Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint Ő. S ne rövidítsétek meg a mértéket, s a súlyt! Én jómódban látlak titeket, s lám! Féltelek titeket az Átölelő Nap szenvedésétől! 85. Ó, nép! Igazságosan használjátok a rőföt és a mérleget, ne ártsatok az embereknek dolgaikban, s ne galádkodjatok a földön megrontókként! 86. (Amit) Allah meghagy jobb néktek, ha hívők vagytok, s én nem vagyok értetek felelős. 87. Mondák: Ó, Suejb! Elrendeli-é néked imád, hogy elhagyjuk azt, mihez atyáink imádkoztak, s azt tegyük vagyonunkkal, mit akarunk? Lám! Te vagy az irgalmas, a jó útra vezető. 88. Mondd: Ó, nép! Látjátok-é, midőn kinyilvánítám a bizonyságot az én Uramtól. Ő táplál engem Őtőle szeplőtelen táplálékkal. S nem lemaradni mögöttetek (annak kerülésében), amit tiltottam néktek, hanem (mit) akarok csak az, hogy javítsak, mit tudok. S nem (tartozik) boldogulásom, csak Allahra. Reá hagyatkozom, és Őnéki vallom meg (bűneimet). 89. Ó, nép! Irántam érzett ellenszenvetek ne vigyen bűnbe senkit, nehogy lesújtson reátok az, mi lesújtott Noé népére, avagy Húd népére, avagy Szalih népére. S Lót népe nincs messze tőletek. 90. S esedezzetek Uratok bűnbocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot Őneki! Lám! Uram Könyörületes, Szeretetteljes. 91. Mondák: Ó, Suejb! Nem érünk fel sokat abból, mit mondasz, s lám! Mi téged közöttünk gyengének látunk. Ha nem lenne családod, hát megköveznénk téged. Nincsen néked felettünk hatalmad. 92. Mondá: Ó, nép! Családom népe nagyobb becsben áll előttetek, mint Allah? S őt magatok mögé veszitek semmibe véve? Lám! Uram, mit tesztek, átfogja. 93. Ó, nép! Tegyétek azt, mi lehetőségtek, lám! Én (is) ezt teszem. Meg fogjátok tudni, hogy kihez fog eljönni az őt meggyalazó szenvedés, s ki a hazug. Figyeljetek, s én is veletek figyelek. 94. S midőn eljött a Mi parancsolásunk, hát megmenekíténk Suejbet, s azokat, kik véle hittek a Mi kegyelmünkből. S lesújtott azokra, kik bűnösök voltak a jajveszékelés, s a reggel őket otthonaikban kiterülve találta, 95. Mintha nem is éltek volna benne. Messzi került (Allah kegyelmétől) Midián népe, ahogy messzi került Thamúd is. 96. Mert bizony elküldénk Mózest a Mi kinyilatkozásainkkal, s nyilvánvaló hatalommal 97. Fáraóhoz, s az ő nemeseihez, de ők Fáraó parancsolatát követték,s Fáraó parancsolata nem volt jó útra vezető. 98. Ő majd népe előtt vonul a Feltámadás Napján, s elvezeti őket az itatóhelyhez a Pokol tüzébe. S nyomorúságos az itatóhely, ahova vezettettek. 99. S az átok követi őket ezen (a világon), s a Feltámadás Napján nyomorúság lesz adományozott adományuk. 100. Ezek a települések hírei, mit elmesélünk Néked (ó, Muhammad). Közöttük (van), mi áll, s (van), mi elpusztult. 101. S nem Mi vittük őket bűnbe, hanem magukat vitték bűnbe. S nem segítettek rajtuk egyáltalán isteneik, kikhez fohászkodtak Allah helyett midőn eljött Urad parancsolása, s nem gyarapították őket mással, mint tönkremenéssel. 102. S ilyen Urad elragadó ereje, midőn ha Ő megragadja a bűnös települést. Lám! Az Ő megragadása fájdalmas, erős. 103. Mert bizony ebben (van) a bizonyság annak, ki féli a Túlvilág szenvedését. Azon a Napon az emberek összegyülekeznek Nála, s ez az a Nap, melyről tanúskodunk. 104. S Mi nem késleltetjük azt, csak a megszámított határidőig. 105. A Nap eljő, (midőn) nem beszél a lélek, csak az Ő engedelmével, s köztük (van), ki nyomorult, s (van), ki boldog. 106. S hanem kik megnyomoríttatnak, hát ők a Pokol tűzében (égnek). Abban nyögnek és jajgatnak. 107. Abban (tartózkodnak) ők mindörökkön őrökké, amíg az egek és a föld fennállnak, hacsak Urad (is) ezt akarja. Lám! Urad annak Tevője, mit Ő akar. 108. S hanem azok, kik boldogulnak, hát ők a Mennyországban (tartózkodnak) mindörökkön örökké, amíg az egek és a föld fennállnak, hacsak Urad (is) ezt akarja. Kimeríthetetlen adomány (ez). 109. S ne legyen kételyed afelől, hogy ezek mit imádnak! S mit ők imádnak, csak az, mit atyáik imádtak azelőtt. Lám! Mi visszafizetjük nékik járandóságukat, nem csökkentve azt. 110. Mert bizony megadánk Mózesnek az Írást, s összekülönbözének felőle. Ha nem előzte volna meg Urad szava, hát maguk közt ítélkeznének, s lám! ők kétely s kétség közt hányódnak. 111. Bizony mindnyájuknak visszafizeti a te Urad tetteiket. Lám! Ő amit tesznek, arról Értesült. 112. S (haladj) egyenesen, ahogy elrendeltetett néked, s annak, ki véled bánja meg bűneit (őneki), s ne hágjátok át a törvényt! Íme! Ő, amit tesztek, annak Látója. 113. S ne hajoljatok azok felé, kik bűnösök, mert különben megérint titeket a Pokol tüze. S nincs néktek Allahon kívül oltalmazó, majd nem lesztek pártfogolva. 114. S tartsátok meg az imát a nap két végén, s az éjjeli ébrenlétben. Íme! A jó cselekedetek eltörlik a rosszakat. Ez emlékeztető az emlékezőknek. 115. S legyetek állhatatosak. Lám! Allah nem vesztegeti el a jótevők bérét. 116. Bárcsak lettek volna erkölcsös emberek az előttetek élő nemzedékek közt, kik megtiltották volna a rontás terjesztését a földön, ahogy tettek kevesen azokból, akikből Mi megmenekítettünk! S a bűnösök azt követték, amiben ők belekényelmesedtek, s gaztevők lettek. 117. S a te Urad nem pusztította el a települést kegyetlenül, ha annak népe jókat cselekedett. 118. S ha Urad akarná, hát megtenné az embereket egy nemzetnek, de még mindig különböznének, 119. Kivéve azt, kinek megkegyelmezett Urad. (Hiszen) ezért teremtette őket. S beteljesedett Urad szava: Bizony megtöltöm a Poklot dzsinnekkel és emberekkel. 120. S mindazt, mit elmesélünk néked a küldöttek történeteiből, (tesszük) azért, hogy megszilárdítsuk általa szíved. S eljöve hozzád így az igazság, az intelem, s az emlékeztetés a hívőknek. 121. S mondd azoknak, kik nem hisznek: Cselekedjetek lehetőségtek szerint! Íme! Mi is (így) cselekszünk. 122. S várjatok! Lám! Mi (is) várunk. 123. S Allahé az egek és a föld láthatatlansága, s Őhozzá téríttetik meg valamennyi dolog. Hát szolgáld Őt, s hagyatkozz Őreá. S nem Urad az, Ki nem tudja azt, mit tesztek. . 12. szúra József (Mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lam. Ra. Ezek a megnyilvánult Írás igéi. 2. Lám! Mi lebocsájtánk ezt az Arab Koránt, hátha tán feléritek. 3. Mi elmeséljük néked (ó, Muhammad) a legszebb történéseket, ami által Mi sugalljuk neked ezt a Koránt, s te ezalatt a semmibe vevők közt voltál. 4. S mondá József az ő atyjának: ó, atyám! Láttam tizenegy bolygót, a napot, a holdat, s láttam ezeket leborulni nékem. 5. Mondá: Ó, fiam! Ne beszélj látomásodról testvéreidnek, mert ők csalárd tervet szőnek ellened. Bizony a Sátán az embernek nyilvánvaló ellenség. 6. S eképpen választ ki téged a te Urad, s megtanít téged a történések értelmezésére, s beteljesíti az Ő kegyét rajtad, Jakab nemzetségein, ahogy Ő beteljesítette azt atyáidon előtted, Ábrahámon és Izsákon. Íme! Urad a Mindenttudó, a Bölcs. 7. Mert bizony József és testvérei bizonyságok az (azt) fürkészőknek. 8. S mondák: Bizony József és fivére kedvesebb a mi atyánknak, mint mi akárhányan is vagyunk. Lám! A mi atyánk nyilvánvaló eltévelygésben van. 9. (Mondá egyik): Öljétek meg Józsefet, s vessetek rá földet, hogy ezentúl tiétek (legyen) atyátok oltalma, s legyetek őutána (ti) a jó nép. 10. Mondá egy közülük. Ne öljétek meg Józsefet, de ha mégis megteszitek, hát vessétek őt a kút mélyére, valamely karaván (majd) megleli őt. 11. Mondák: Ó, atyánk! Miért nem bízol bennünk Józsefet illetve, mikor mi őnéki tanácsadói vagyunk? 12. Küldd el vélünk holnap, hogy örömét lelje, s játszon, s mi őnéki őrizői vagyunk. 13. Mondá: Lám! Elszomorít engem, hogy magatokkal viszitek őt, s félek, hogy felfalja őt a farkas, s ti Vele nem törődtök. 14. Mondák: Hogy falná fel őt a farkas, mikor mi vagyunk csapatban, tehát mi vagyunk a vesztesek. 15. S midőn elmentek véle, hát egyek voltak abban, hogy betegyék őt a kút mélyére, s Mi sugalltuk néki: Kihirdeted majd nékik ezen elrendelésüket, s ők nem érzékelik. 16. S eljöttek atyjukhoz este sírván, 17. Mondák: Ó, atyánk! Elmenénk, hogy versengjünk, s hátrahagyánk Józsefet dolgainknál, hát felfalá őt a farkas, s te nem hiszed el nékünk, mégha igazak is vagyunk. 18. S eljöttek, s az ő ingén a hamis vér. Mondá: sőt, félrevezetett lelketek valamiben. Hát az állhatatosság szép. S Allah az, Kinek menedéknyújtása megnyilvánult abban, mit elbeszéltetek. 19. S jött a karaván, s elküldék vízvevőjüket. S ő megmeríté vedrét. Mondá: Ó, szerencse! Ez gyermek! Majd árunak vették őt, s Allah tudója volt annak, mit tettek. 20. S eladák őt alacsony áron megszámított dirhamokért, s voltak néki elvesztegetői. 21. Mondá az, ki megvevé őt Egyiptomból, az ő asszonyának: Tiszteld meg hogy véle bánsz. Talán majd hasznunkra lesz, avagy (saját) gyermekként vesszük őt. Eképpen helyezénk el Józsefet a földön, hogy megtanitsuk őt a történések értelmezésére. S Allah felülmúlója az ő elrendeléseinek, hanem a legtöbb ember (ezt) nem tudja. 22. S midőn elérte az ő teljét, hát Mi megadtuk néki a bölcsességet, s a tudást. Eképpen jutalmazzuk a jókat. 23. S csábitá őt önmagából az (asszony), kinek ő a hazában volt, berekeszté az ajtókat, s mondá: Rajta hát! Mondá: Én Allahnál keresek menedéket! Uram bánik vélem a legjobban. Íme! Nem boldogulnak a bűnbe esettek. 24. Mert bizony őt, (az asszonyt) érdekelte ő, s őt (Józsefet) is érdekelte vona az asszony, ha nem látta volna meg az ő Urának bizonyságát. Eképpen fordítánk el tőle a rosszat, a ledérséget. Lám! Ő a Mi odaadó szolgáink közé való. 25. S versengtek az ajtóig, s az asszony megtépé az ő ingét a hátán, majd összefutának az asszony urával az ajtóban. Monda (az asszony): Mit érdemel az, ki rosszat akar családod népével, ha nem tömlöcöt, avagy fájdalmas szenvedést? 26. Mondá (József): Ő csábított engem önmagamból. S megesküdött egy tanú az ő háza népéből: Ha az ő inge előlről tépett, hát az asszony az igaz, s ő (József) a hazug. 27. S ha az ő inge a háton tépett, hát az asszony hazudott, s ő (József) az igaz. 28. S midőn meglátá az ő ingét megtépve a háton, mondá: Íme! Ez a te csalárdságod (asszony), s ime! a te csalárdságod hatalmas. 29. Ó, József! Fordulj el ettől, s te (asszony) esedezz megbocsájtásért a te vétkedre, íme! Te vagy a hibás! 30. S az asszonyok a városban mondák: A nagyúr asszonya csábitá önmagából az ő szolgáló fiúját. Mert bizony az szerelemmel sújtott le reá. Mert mi az asszonyt nyilvánvaló eltévelyedésben látjuk. 31. S midőn az asszony meghallá az ő csúfolódásukat, hát értük küldetett, s készített részükre párnázott nyoszolyát, s minden egyesnek közülük kést adott, majd mondá (Józsefnek): Jöjj ki hozzájuk! S midőn azok megláták, hát felmagasztalák őt, s megvágák kezeiket, mondván: Allah Feddhetetlen! S ez nem emberi lény. Bizony ez nem más, mint nemes angyal. 32. Mondá (az asszony): Ez az, kivel engem szóba hoztatok. Mert bizony csábítottam őt önmagából, de ő önmegtartóztató volt. S ha ő nem teszi azt, mi neki elrendeltetett, hát tömlöcbe vettetik, s valóban, a lekicsinylettek közé kerül. 33. Mondá (József): Uram! A tömlöc kedvesebb nékem annál, mire ők hívnak engem. S ha nem téríted el rólam az ő csalárdságukat, hát feléjük hajlok, s a tudatlanok közt leszek. 34. S válaszolt néki az ő Ura, s eltávolítá róla az ő csalárdságukat. Lám! Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 35. Majd felötlött nékik, miután látták a bizonyságokat, hogy (mégis) tömlöcbe vetik őt egy időre. 36. S vélement a tömlöcbe két ifjú. Mondá egyikük: Meglátám magam (álmomban) préselvén a bort. S mondá a másik: Meglátám magam (álmomban): fejemen kenyeret hordok, s madár eszik ebből. Hirdesd ki nékünk ennek értelmezését, s mi téged Jótevőnek látunk. 37. Mondá: Nem jön el néktek az étek, mivel tápláltattok, de én kihirdetem néktek ennek magyarázatát, még mielőtt eljönne néktek: Ez az, mire Uram tanított. Íme! Én elhagytam felekezetét a népnek, kik nem hiszik Allahot, s ők a Túlvilágon hitetlenek. 38. S követem atyáim felekezetét, Ábrahámot, Izsákot, s Jakabot. S mi nem állatánk társakat (a bálványokat) Allahhoz egyáltalán. Ez Allah kiváltsága reánk, s az emberekre, de a legtöbb ember nem ad hálát. 39. Ó, két tömlöctársam! A különböző istenek jobbak-e, avagy Allah, az Egy, a Korlátlan? 40. S mit (ők) szolgálnak Őhelyette, csak nevek, miket ti adtatok, s atyáitok. S nem bocsájtott le ezekre Allah hatalmat. Bizony az ítélet csak Allahé, Aki megparancsolta néktek, hogy ne szolgáljátok, csak Őt. Ez az egyenes hitvallás, hanem a legtöbb ember nem tudja. 41. Ó, két tömlöctársam! Hanem egyikőtök bort fog tölteni urának, hogy igyék, s mígnem a másik keresztre feszittetik, s a madár a fejéről eszik (majd). Elrendeltetett a parancsolás, melyre kíváncsiak vagytok. 42. S mondá annak, ki azt hívé, hogy ő lesz szabad: Említs meg engem uradnál. S elfedteté véle a Sátán, hogy megemlítse őt uránál, hát tömlöcben maradt (József) néhány évig. 43. S mondá a király: Lám! Láttam (álmomban) hét hízott tehenet, melyeket megevett hét ösztövér, s hét zöld kalászt, s másik (hét) szárazat. Ó, törzsfők! Fejtsétek meg látomásomat, ha ti a látomások magyarázói vagytok. 44. Mondák: Kusza álmok! Mi nem vagyunk az álmok értelmezésének tudói. 45. S monda az, ki megszabadult a kettő közül, s jó idő után emlékezett: Én kihirdetem néktek ennek értelmezését, hát küldjetek el. 46. Mondá (Józsefnek a tömlöcben): József! Ó, te igazmondó! Fejtsd meg nékünk: hét hizott tehén melyeket megevett hét ösztövér, s hét zöld kalász, s másik (hét) száraz; hogy visszatérjek az emberekhez, hátha tán megtudják. 47. Mondá: Vessetek hét évig rendesen, s mit learattok, hát hagyjátok meg a kalászában, kivéve keveset, amiből étkeztek. 48. Majd ezután eljöhet szűk (esztendő), mely feléli mindazt, mit előkészítettetek nékik, kivéve keveset, amit elraktároztatok. 49. Majd eljő ezután az esztendő, benne a bőség, s az emberek ebben préselnek (bort, olajat). 50. S monda a király: Hozzátok őt hozzám! S midőn eljöve hozzá a küldött (József), mondá: Térj vissza uradhoz, s kérdezd őt, mi lett az asszonyokkal, kik megvágták kezeiket. Lám! Az én Uram csalárdságuknak tudója. 51. Mondá (a király az asszonyoknak): Mi történt, midőn csábítátok Józsefet önmagából. Mondák: Allah Feddhetetlen! Mi nem tudánk reá rosszat (mondani). Mondá a nagyúr asszonya: S most derüljön ki az igazság. Én csábítám őt magából, s ő az igazak közül való. 52. (Monda József): Ez hát, hogy tudja meg (uram), hogy én nem árulom el őt titokban, s bizony Allah nem vezeti az árulók csalárdságát. 53. S nem mentem magamat. Íme! Az (emberi) lélek parancsolója a rossznak, kivéve (kiknek) megkegyelmezett Uram. Lám! Uram a Megbocsájtó, a Könyörületes. 54. S mondá a király: Hozzátok el őt hozzám, s magam mellé veszem őt. S midőn beszéle véle, mondá: Íme! Te mi előttünk megalapozott, s hűséges vagy. 55. Mondá: Tegyél meg engem a földek tárházai főlé, mert bizony én (ennek) tanult megőrzője vagyok. 56. S eképpen nyújtánk lehetőséget Józsefnek a földhöz, s (úgy) bírt azzal, ahogy ő akarta. Annak bocsájtunk le a Mi kegyelmünkből, kinek Mi akarunk, s nem veszejtjük el a Jótevők bérét. 57. S a Túlvilág bére jobb azoknak, kik hisznek, s őrizkednek. 58. S jöttek József testvérei, s elébe menének, ő megismerte őket, de ők néki fel nem ismerői. 59. S midőn felszerelé őket ellátmányukkal, mondá: Hozzátok el nékem a ti fivéreteket atyátoktól. Nem látjátok-é, hogy feltöltöm a mértéket, s én vagyok a gazdák legjobbika? 60. S ha nem hozzátok el őt nékem, hát nincs mérték néktek nálam, s ne közeledjetek. 61. Mondák: Meg próbáljuk nyerni őt az ő atyjától, s mi megtesszük. 62. S mondá szolgálóinak: Tegyétek portékájukat nyeregtáskájukba, hátha tán rájönnek, midőn megfordulnak népükhöz, s hátha tán visszatérnek. 63. S midőn visszatértek atyjukhoz, mondák: Ó, atyánk! Megtagadtatott tőlünk a mérték, hát küldd el vélünk fivérünket, hogy megszerezzük, s mi őnéki megőrzői vagyunk, 64. Mondá: (úgy) bízzam-e őt rátok, mint ahogy rátok bíztam azelőtt az ő fivérét? Hát Allah a Megőrzők Legjobbika, s ő a kegyelmet osztók Legkegyelmesebbje. 65. S midőn kinyitották dolgaikat, meglelék portékájukat visszatéve őhozzájuk. Mondák: Ó, atyánk! Mi (többet) kívánhatunk ennél? Portékánk visszatéríttetett hozzánk. Ellátjuk nemzetségünket, megőrizzük fivérünket, s gyarapítjuk a mértéket egy málhástevényivel. Ez a mérték könnyen jövő. 66. Mondá: Nem küldöm én véletek addig, míg el nem jöttök az egyezséggel Allahtól, hogy visszahozzátok őt nékem, hacsak ti körülvétettetek (Általa). S midőn egyezségüket adták néki, mondá: Allah arra mit mondunk, Ügyel. 67. S mondá: Ó, fiaim! Ne menjetek be egy kapun, hát menjetek be különböző kapukon. Én nem segíthetek rajtatok semmit Allah ellenében. Bizony az itélkezés csak Allahé. Reá hagyatkoztam, s reá hagyatkoznak a Reá szavazók. 68. S midőn bementek ahogy atyjuk parancsolta nékik, hát nem segített volna rajtuk Allah ellenében semmi. Ez nem más, mint Jakab lelke szerinti szükség, mit elrendelt, S lám! Ő tudós volt, miáltal Mi tanítottuk őt, hanem legtöbb ember nem tud. 69. S midőn bementek Józsefhez, ő magához vonta fivérét. Monda: Íme! Én a fivéred vagyok, s ne keseregj azért, mit ők tettek. 70. S midőn felszerelte őket ellátmányukkal, hát ivókupát tett fivére nyeregtáskájába, majd kiáltott a kikiáltó: Ó, tevehajcsárok! Lám! Ti vagytok a tolvajok. 71. Mondák, feléjük tartva: Mit veszítettetek el? 72. Mondák: Elvesztettük a király serlegét, s annak, ki elhozza azt, egy teve rakomány (jár), s én (József) vagyok ezért kezes 73. Mondák: Allahra! Bizony ti tudjátok, nem azért jöttünk, hogy rontsunk a földön, s nem vagyunk tolvajok. 74. Mondák: S mi a büntetés akkor, ha hazugok vagytok? 75. Mondák: Büntetése annak, kinek nyeregtaskáján megtaláltatik, hát ő (maga) a viszonzás azért. Eképpen büntetjük a bűnbe esetteket. 76. S kezdé (kutatni József) az ő zsákjaikat fivére zsákja előtt, majd elővette azt fivére zsákjából. Hát eképpen ejtettük szerét (annak) József részére. Nem vehette volna magához az ő fivérét a király törvénye szerint, csak ha Allah úgy akarja. Mi fokozatokkal emeljük azt, kit Mi akarunk. s minden tudós felett (áll) a Mindenek Tudója. 77. Mondák: Ha ő lop, hát bizony az ő fivére is lopott azelőtt. S eltitkolta azt József önmagában, s nem hozta elő azt nékik. Mondá: Rossz úton jártok, s Allah a Legjobb Tudója annak, mint leirtok. 78. Mondák: Ó, nagyúr! Lám! Őnéki atyja aggastyán, hát vedd magadhoz egyikünket melyette. Lám! Mi téged jótevőnek látunk. 79. Mondá: Megtiltja Allah, hogy magunkhoz vegyünk (valakit), kivéve azt, kinél dolgunkat megleltük, mert különben mi lennénk a bűnbe esettek. 80. S midőn reményüket vesztették felőle, értekezést tartanak. Mondá legnagyobbikuk: Hát nem tudjátok-é, hogy atyátok bizony egyezséget vett tőletek Allah nevében, s hogy buktatok meg Józseffel azelőtt? Hát nem folytatom tovább a földön, mig Atyám nem engedi nékem, avagy Allah nem itél felettem. Ő a Bírák Legjobbika. 81. Térjetek vissza atyátokhoz, s mondjátok: Ó, atyánk! Íme! A te fiad lopott. S mi nem teszénk esküt, csak arra, mit tudunk. S mi nem vagyunk a Láthatatlan őrizői. 82. Kérdezd a települést, ahol voltunk, s a karavánt, mellyel ott találkoztunk, Lám! Mi igazak vagyunk. Mondá (atyjuk): Sőt! Félrevezetett titeket lelketek valamiben! S az állhatatosság szép! Allah azon van, hogy elhozza nékem őket, mindegyiket. Lám! Ő a Mindenttudó, a Bölcs. 84. S elfordul tőlük, s mondá: Mind bánat sújtja Józsefet! S megfehérednek szemei a keserűségtől, mit elfojtott. 85. Mondák: Allahra! Te nem állsz le azzal, hogy Józsefre emlékezz, még ha meg is rokkantál, avagy ha bele is pusztulsz. 86. Mondá: Hanem kitárom aggodalmam, s bánatom Allahnak, s tudom Allahtól azt, mit ti nem tudtok. 87. Ó, fiaim! Derítsetek fényt Józsefre, s az ő fivérére, s ne veszítsétek el az Allah Lelkétől való reményt. Lám! Nem veszti el Allah Lelkének reményét, csak a hitetlenek népe. 88. S midőn (újra) betértek hozzá (Józsefhez), mondák: Ó, nagyúr! Lesújtott ránk, s nemzetségünkre a csapás, s szegényes portékával jövünk. Hát töltsd meg nékünk a mértékét, s légy jószívű felénk. Lám! Allah megjutalmazza a jószivűeket. 89. Mondá: Tudjátok-é mit tettetek Józseffel, s az ő fivérével tudatlanságtokban? 90. Mondák: Hát valóban te vagy József? Mondá: Én vagyok József, s ez (itt) a fivérem. Allah (kiváltságot) juttatott le ránk. Ki őrizkedik, s állhatatos, hát Allah nem vesztegeti el a jótevő bérét. 91. Mondák: Allahra! Mert bizony téged részesít Allah kiváltságában felettünk, s mi valóban hibásak voltunk. 92. Mondá: Ne legyen riadalom rajtatok ma. Allah megbocsájt néktek, s Ő a kegyelmet osztók Legkegyelmesebbje. 93. Menjetek hát ezen ingemmel, vessétek azt atyám arcába, s eljön (újra) látása. S jöjjetek el hozzám nemzetségiekkel mindnyájan. 94. S midőn elvált a karaván, mondá atyjuk: Megtalálom József lehelletét, még ha agyalágyultnak is mondtok. 95. Mondák: Allahra! Íme! Te a régi eltévelygésben vagy. 96. S midőn jött a hirdető, arcára veté azt (az inget), s az (újra) felölté a látást. Mondá: Nem mondtam-é néktek, hogy én tudom azt Allahtól, mit ti nem tudtok? 97. Mondák: Ó, atyánk! Essedezz bűnbocsánatért részünkre vétkeink miatt, s lám! Mi voltunk a hibásak. 98. Mondá: Kérem részetekre Uram bűnbocsánatát, s ime! Ő a Megbocsájtó, a Könyörületes. 99. S midőn betértek Józsefhez, ő magához vonta szüleit, s mondá: Jöjjetek Egyiptonba biztonsággal, ha Allah úgy akarja. 100. S trónra emelte az ő szüleit, s ők levetették magukat néki leborulván, s monda; Ó, atyám! Ez (hát) értelmezése azelőtti látásomnak. Bizony megtevé azt Uram Igaznak, s bizony ráirányított a helyesre, midőn kiszabadított engem a tömlöcből, s elhozott titeket a sivatagból, miután viszályt szított a Sátán köztem, s testvéreim között. Lám! Az én Uram meglágyul annak, kinek Ő akar. Ő a Mindenttudó, a Bölcs. 101. Uram! Bizony Te adtál nékem a teljhatalmúságból, s megtanítottál a történések értelmezésére. (Ő) Elindítója az egeknek és a földnek! Te vagy az Oltalmazó evilágon, és a Túlvilágon. Megbékélőként (muzulmánként) múlassz el engem, s társíts engem a jó cselekedetűekkel. 102. Ezek a Láthatatlan (Világ) hírei, sugalljuk azt néked (ó, Muhammad). S te nem voltál vélük, midőn összesíték dolgukat, s ők tervet szőttek. 103. S akármily sokat is ügyelsz, legtöbb ember nem hisz. 104. S ne kérj tőlük ezért bért. S ez csupán emlékeztető a teremtményeknek. 105. S hány bizonyság van az egeken és a földön, mi mellett elfordított (tekintettel) haladnak el. 106. S legtöbbjük nem hisz Allahban, hanem még bálványt is állítanak (Őnéki). 107. Biztonságot hisznek-é, hogy eljön nékik a lepel, (mi elválasztja őket) Allah büntetésétől, avagy eljön rájuk váratlanul az Óra, s ők nem érzékelik? 108. Mondd: Ez az én Utam: Allahhoz fohászkodom tisztánlátással én, s ki engem követ. Dicsértessék Allah! S én nem vagyok bálványimádó. 109. S Mi nem küldtünk előtted (Hírnököt), csak férfiúkat, kikre sugallottunk a települések népéből. Hát nem haladtak-é a földön és látták mi lett beteljesedése azoknak, kik őelőttük? S lakóhelyül a Túlvilág jobb azoknak, kik őrizkednek. Hát nem éritek fel? 110. Addig, mígnem reményüket vesztették a küldöttek, s úgy vélték, hogy bizony meghazudtoltattak. (Majd) eljött hozzájuk a Mi pártfogásunk, s Mi megmenekítjük, kit akarunk. S nem tántoríttatik el haragunk a gaztevők népéről. 111. Mert bizony az ő történetükben - oly a tanulság a megértés emberének, s a történés nem kiagyalt, hanem megerősítése annak, mit az Ő keze megnyilvánít, s a mindenek részletezése. Útmutatás és kegyelem a hivő népnek. . 13. szúra Mennydörgés (Medinai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. Rá. Ezek az Írás igéi. S mi kinyilatkoztatott néked Uradtól, az Igaz, hanem a legtöbb ember nem hisz. 2. Allah, Ki felemelte az egeket pillérek nélkül, mit látnátok, majd elhelyezkedett a Trónuson, s maga alá rendelte a napot és a holdat, mindegyik a megnevezett terminusig fut. Ő vezérli a dolgot, Ő részletezi a bizonyságokat, hátha tán a találkozóban Uratokkal bizonyosak lesztek. 3. S Ő az, ki kiterjesztette a földet, s megtette azon a hegyeket, folyókat, s minden gyümölcsből lehelyezett arra kettőt, egy párat, s Ő fedi el az éjszakát a nappallal. Íme! Ebben hát a bizonyságok a népnek, kik gondolkodnak. 4. S a földön a szomszédos pászták, szőlőskertek, szántók, datolyapálmák, mik hasonlók, s különbözők, (melyek) egy vizből nedvesíttetnek. S Mi felérendeltük egyiket a másikának táplálékként. Lám! Ebben hát a bizonyságok a népnek, kik felérik. 5. S ha csodálkozol, hát meglepő beszédük: Ha porból vagyunK, hát csakugyan új teremtmény vagyunk? Ezek azok, kik megtagadják Urukat, s ezek kiknek nyakában az ékesség, s ezek a Pokol tüzének gazdái, melyben ők mindörökkön örökké. 6. S siettetnek téged a rosszal a jó előtt, s bizony az elrettentő büntetés felettük teljesedett be. S lám! A te Urad Megbocsájtó az embereknek az ő bűneikre. S ime! A te Urad szigorú Büntető. 7. S mondják azok, kik hitetlenek: Miért nem küldetett le rá bizonyság az ő Urától? Hanem te vagy a figyelmeztető, s minden népnek (megvan a maga) vezetője. 8. Allah tudja mit hordoz magában minden női nem, s mit szívnak magukba a méhek, s mit gyarapítanak. S minden dolog Nála megmérettetik. 9. (Ő a) Láthatatlan s Latható Tudója, a Nagy, a Magasságos. 10. Ugyancsak köztetek, ki titkolja a mondást, s ki széltében-hosszában híreszteli, s az ki megbúvik az éjszakában, s szabadon jár-kel nappal. 11. Őnéki angyalok sorakoznak fel előtte és mögötte, kik megőrzik őt Allah parancsából. Lám! Allah nem változtatja meg azt, mi a néppel van addig, míg ők nem változtatják meg azt, mi önmaguk. S ha Allah rosszat akarna a népnek, hát nincs ennek elhárítója, s nincs nékik Őnélküle Oltalmazó. 12. Ő az, ki láttatja véletek a villámot, félelemmel és sóváran, s felepiti a nehéz felhőket. 13. S elzengi a mennydörgés az Ő dicsőségét az angyalokkal, az Ő (iránti) áhitatban. S Ő küldi le a villámcsapást, hogy lesújtson arra. kire Ő akar, s ők vitába mennek Allahhal, s Ő Nagyharagú. 14. S Őnéki (szól) az igaz fohász. S azok, kik Rajta kívül fohászkodnak, hát nem érkezik nékik válasz egyáltalán, csak úgy mint ki karját víz felé nyújtja, hogy szájába vegye azt, de ő annak (soha) el nem érője. S nem más a hitetlenek fohásza, csupán eltévelygés. 15. S Allahnak borul le mi az egeken és a földön, engedelmességgel s kelletlenül, (ahogy) az ő árnyékaik reggel és este. 16. Mondd (ó, Muhammad): Ki az egek és a föld Ura? Mondd: Allah. Mondd: Hát vettetek-é Rajta kívül oltalmazókat, kik még maguknak sem bírnak haszonnal, sem ártással? Mondd: Egyénlő-é a vak a látóval, avagy egyenlő-é a sötétség a világossággal? Avagy bálványokat állítottak-é Allah mellé, (melyek) úgy teremteneK, ahogy az Ő teremtése, s a teremtmény hozzájuk hasonlatos? Mondd: Allah minden dolgok Teremtője, s Ő az Egyetlen, a Korlátlan. 17. S Ő lebocsájtott vizet az égből, s megáradtak a völgyek mértékük szerint, s hordozzák a tajtékzó habot, mit kiolvasztanak a tűzön, kívánván az ékességeket, avagy szerszámokat, (ami kell) a habhoz, mint az. Eképpen vet (példát) Allah az igazra, s hamisra. Hanem a hab továbbmegy salakként, s az mi hasznos az embereknek, hát megmarad a földben. Eképpen vet példát Allah. 18. Azoknak, kik válaszoltak Uruknak, hát a jók (járnak) s azok, kik nem válaszoltak Néki ha az övék is volt minden, mi a földön, s ezzel ami ehhez hasonló, hogy váltsák meg magukat általa, hát az ő számvetésűk rossz, s hajlékuk a Pokol, s nyomorú szállás. 19. Az ki tudja, hogy mi kinyilatkoztatott néked Uradtól az igaz, olyan-é, mint ki vak? Hanem csak a megértés embere emlékezik. 20. Akik megtartják egyezségüket Allahhal, s nem szegik meg a szövetséget. 21. Akik elérik azt, mit Allah rendel, hogy elérkezzen, s félik Urukat, s rettegnek a rossz számvetéstől. 22. Azok, kik állhatatosak, kívánván Uruk Színét, s megtartják az imát, s áldoznak abból, mit nékik adtunk, titokban, vagy nyiltan, (kikben) felülkerekedik a jó a rosszon. Hát övék lesz az Otthon beteljesedése. 23. Az Éden kertjeibe térnek be ők, s ki jókat tett atyáik, hitveseik, s utódaik közül. S az angyalok térnek be hozzájuk minden kapun. 24. (Mondván): Békesség reátok, miáltal állhatatosak voltatok, s kegy az Otthon beteljesülése. 25. Azok, kik megszegik Allah szövetségét, annak egyezsége után, s megtörik mit Allah rendelt, hogy elérkezzen, s rontanak a földön, hát nékik az átok, s nékik az otthon rossza. 26. Allah annak nyújtja az adományt, kinek Ő akarja, s annak meri szűken (kinek Ő akarja). S ők örvendeznek az evilági életben, míg az evilági élet csupán (rövid) kényelem a Túlvilághoz (képest). 27. S mondák azok, kik tagadnak: Miért nem küldetett le rá bizonyság az ő Uratól? Mondd: Lám! Allah azt tévelyíti el, kit akar, s Magához vezeti a (Hozzá) fordulókat. 28. Azokat, kik hisznek, s szívük megnyugszik Allahra emlékezve. Mert bizony Allahra emlékezve megnyugszanak a szívek. 29. Azok, kik hisznek, s jókat cselekednek, hát gyönyör nékik, s üdvös célba érés. 30. Eképpen küldünk téged (ó, Muhammad) a nemzethez, kik előtt (más) nemzetek elmúlának, hogy olvasd nékik azt mit néked sugallottunk, s ők tagadói a Mindenhatónak. Mondd: Ő az én Uram! Nincs (más) Isten, csak Ő, Reá hagyatkozom, s Néki vallok bűnbánatot. 31. S ha a Korán megmozgatná a hegyeket, darabokra töretne általa a föld, avagy beszédre bírná a halottakat. Mi több! Allahé a parancsolás mindösszességéből. Há nem tudják-é azok, kik hisznek, hogy ha akarná, hát Allah az egész emberiséget vezetné? S nem áll el a csapás azokról, kik tagadnak azáltal, mi szörnyűséget nűveltek. Avagy az ő otthonaikhoz közel lakozik (a csapás) addig, mignem eljő Allah igérete. S Allah nem téveszti az időt. 32. Mert bizony megcsúfoltattak a küldöttek előtted, s Én elnéző voltam (egy ideig) azokra, kik tagadtak, majd lesújtottam rájuk. S mily (rettenetes) az Én büntetésem! 33. Van-é olyan, mint Ő, Ki minden lelkek fölött álló, s (tudja) mit az elnyert? S ők társakat allitottak Allahnak. Mondd: Nevezzétek meg őkét. Avagy kihirdetitek-é Őnékí, mit Ő nem tud a földön? Avagy ez a mondás köntöse? Mi több! Megszépitett azoknak mesterkedése, kik tagadnak, s gátolva vannak a (helyes) úttól. S az kit Allah eltévelyít, hát nincs néki vezető. 34. S nékik a szenvedés az evilági életben, hanem a Túlvilági szenvedés iszonyúbb. S nincs nékik (ki) megóvja őkét Allahtól. 35. A Mennyország, mi beígértetett az őrizkedőknek ilyen: Alatta folyók futnak, tápláléka, s árnyéka örökké tartó, hát ez beteljesülése azoknak, kik őrizkedtek, míg a hitetlenek beteljesülése a Pokol tüze. 36. S azok, kiknek megadtuk az Írást örvendeznek azon, mi néked kinyilatkoztatott. S a klánok közül, ki néhány (részt) tagad. Mondd: Hanem arra rendeltettem, hogy szolgáljam Allahot, s ne állítsak bálványt Ő mellé. Őhozzá fohászkodom, s Őnéki vallok bűnbánatot. 37. Eképpen nyilatkoztatánk ezt ki, Arab bölcseletként, s ha követed vágyaikat, miután eljött hozzád a tudásból, hát nincs néked Allahtól oltalmazód, sem megóvód. 38. Mert bizony elküldtük előtted a küldötteket, s megtevénk nékik asszonyaikat, s utódaikat. S nem hozhatott a küldött bizonyságot, csak Allah engedelmével. Mindennek megvan a megírott ideje. 39. Allah eltöröl mit Ő akar, s megszilárdít, (mit Ő akar): S Őnála az Íras eredése. 40. S vagy néhányat láttatunk véled abból, mit nékik ígertünk, avagy elmúlasztunk téged. Hanem reád vár az üzenés, s reánk a számvetés. 41. Avagy nem látják, hogy Mi lejövünk a földre, s lehasítjuk annak kívüleső részeit? S (midőn) Allah itél, hát nincs, ki megakadályozója az Ő ítélésének, s Ő a Gyors Számvető. 42. S bizony tervet szőttek, kik őelŐttük, s Allahé az összes mesterkedés. Ő tudja mit érdemel minden lélek. S majd megtudják a hitetlenek, kié az (Égi) Otthon beteljesülése. 43. Azok, kik tagadnak, mondják: Te nem vagy Hírnök! Mondd: Allah, s kinél az Írás tudása elegendő tanúnak köztem, s köztetek. . 14. szúra Ábrahám (Medinai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Rá. (Ez az) Írás, mit kinyilatkoztattunk néked (Ó, Muhammad), hogy kivezesd az embereket a sötétségből a világosságba Uruk engedelmével, a Nagyszerű, s Áldott ösvényre. 2. Allah az, Kié (minden) mi az egeken es a földön, s jaj a hitetleneknek a szöryű szenvedéstől. 3. Azok, kik az evilági életet jobban szeretik a Túlvilágnál, s akadályoztatnak Allah útján, s kívánják azt kanyargóssá, hát azok messzi eltévelygésben (vannak). 4. S nem küldtünk küldöttet, csak népének nyelvén, hogy az kinyilváníthassa nékik (Allah üzenetét). S azt tévelyiti el Allah, kit akar, s azt vezeti, kit akar. S Ő a Nagyszerű, a Bölcs. 5. Mert bizony elküldénk Mózest a Mi kinyilatkozásainkkal, (mondván): Vezesd ki néped a sötétségből a világosságba, s emlékeztesd őket Allah Napjaira. Lám! Ezekben hát a bizonyságok minden állhatatos és hálát adó részére. 6. S midőn mondá Mózes az ő népének: Emlékezzetek Allah kegyére felettetek, midőn megmenekített titeket a Fáraó nemzetségétől, kik rettegett szenvedéssel sújtottak le rátok, lemészárolták fiaitokat, megvetették asszonyaitokat. Ebben hát a hatalmas próbatétel Uratoktól. 7. S midőn kinyilvánítá Uratok: Ha hálát adtok, hát gyarapítálak titeket, s ha tagadtok, hát lám! Büntetésem iszonyú. 8. S mondá Mózes: Hisz ti tagadtok, s azok (is) kik a földön mindösszesen. Mert bizony Allah a Korlátlan, az Áldott. 9. Hát nem jött-é el hozzátok azoknak története, kik előttetek: népe Noénak, Aádnak, Thamudnak, s azoké, kik őutánuk? Nem tudja (más) őket, csak Allah. Eljöttek hozzájuk az ő küldötteik a bizonyságokkal, de ők betapasztották kezeikkel szájaikat, s mondák: Lám! Mi megtagadjuk azt, ami által küldettetek, s ime! Mi a kételyek kételyének látjuk azt, mire minket hívtok. 10. Mondák küldötteik: Lehet-é Allahban kétség, (Aki) Elindítója az egeknek és a földnek? Ő hív titeket, hogy megbocsájthassa néktek vétkeiteket, s késleltessen titeket a kijelölt terminusig. Mondák: Ti is csak halandók vagytok mint mi, s le akartok minket téríteni arról, mit atyáink szolgáltak. Hát hozzátok el a nyilvánvaló hatalmat. 11. S mondák nékik küldötteik: Bizony mi is csak halandók vagyunk, mint ti. Hanem Allah azt részesíti az Ő malasztjában, kit Ő akar szolgálói közül. S nem áll fenn nékünk, hogy elhozzuk néktek a hatalmat, csak Allah engedelmével. S Allahra hagyatkozzanak a hivők. 12. S hogyan ne hagyatkozzunk Allahra, s bizony Ő vezet minket utunkon? S mi kiálljuk azt, mivel minket sértetek. S Allahra hagyatkozzon (mindenki) ki benne bízik. 13. S mondák azok, kik hitetlenek küldötteiknek: Elűzünk titeket földünkről, avagy visszatértek felekezetünkbe. S sugallá nékik az ő Uruk, (mondván): Bizony elpusztítjuk a gaztevőket. 14. S bizony megtelepítünk titeket a földön őutánuk. Ez hát annak ki fél Színemtől, s fél ígéreteimtől. 15. S (az Ő) segélyét kerték, s minden konok hatalmasság kudarcba fulladt. 16. S mögötte a Pokol, s fekélyes vízzel csillapíttatik szomja. 17. Kortyolja azt, de alig (tudja) nyelni, s jő hozzá a halál mínden helyről, de ő nem halhat meg, s mögötte az iszonyú szenvedés. 18. Azoknak, kik tagadják Urukat, cselekedeteik olyanok, mint a hamu, melybe belekapott a szél a viharos napon. De nem tudják elviselni azt mit elnyertek egyáltalán. Ez (hát) a messzi eltévelyedés. 19. Nem láttad-é, hogy Allah az igazzal teremtette meg az egeket és a földet? Ha Ő akarná, hát elmenesztene titeket, s új teremtményt hozna. 20. Ez Allahnak nem (okozna gondot). 21. S ők mindnyájan tovahaladnak Allahhoz. S mondák a lekicsinylettek azoknak, kik dölyfösködtek: Mi a ti követeitek voltunk, hát el tudtok-e valamit is terelni Allah büntetéséből rólunk? Mondák: Ha Allah vezetett volna minket, hát mi is vezettünk volna titeket. Akár rajtunk a gerjedelem, avagy az állhatatosság, nincs nékünk menedékünk. 22. S mondá a Sátán: midőn elrendeltetett a dolog: Lám! Allah megtette néktek az igaz igéretet, s én igértem néktek, majd megtévesztettelek titeket. S nem volt nékem hatalmam rajtatok, hacsak nem az, hogy hívtalak titeket, s ti válaszoltatok nékem. Hát ne hibáztassatok engem, hanen magatokat hibáztassátok. Én nem gyámolithatlak titeket, s ti sem gyámolíthattok engem. Íme! Én megtagadtam azt, mivel ti azelőtt társítottatok engem. Lám! A bűnbe esetteké a fájdalmas szenvedés. 23. S bevezettetnek azok, kik hisznek, s jókat tesznek a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, s ebben ők mindörökkön örokké Uruk engedelmével. S az ő üdvözlésük amott: Békesség! 24. S nem látod-é hogyan vet példát Allah: Az üdvös szó, akár az üdvös fa. Annak eredete szilárd, s lombja az égben. 25. S adja az gyümölcsét minden időszakban Ura engedelmével. S Allah példákat vet az embereknek, hátha tán emlékeznek. 26. A rossz szó példája a rossz fa, mely gyökerestül kitépetett a föld felől, s nincs annak, mi támassza. 27. Megszilárdítja Allah azokat, kik hisznek a szilárd mondásnak az evilági életben, s a Túlvilágon, s eltévelyíti Allah a bűnbe esetteket. S Allah azt teszi, mit akar 28. Nem látod-é azokat, kik felcserélték Allah kegyét a tagadásra, s népüket az elveszés lakába engedték, 29. A Pokolban. Elérkeznek (hát) oda. Boldogtalan befejezés. 30. S kijelölék Allahnak a vetélytársakat, hogy azok tévelyítsék le az (embereket) az Ő útjáról. Mondd: Élvezkedjetek hát! Lám! Végzetetek a Pokol tüzében. 31. Mondd szolgálóimnak, akik hisznek, megtartják az imát, áldoznak abból, mit nékik adtunk titokban és nyíltan, még a Nap eljövetele előtt, midőn majd nem lesz adás-vevés, sem pedig kisegítés. 32. Allah az Ki megteremtette az egeket és a földet, majd vizet bocsájtott le az égből, s kihozá általa a gyümölcsöket étekként néktek. S Ő alárendelte néktek a bárkát, hogy fusson a tengeren az Ő parancsolatára, s alárendelte néktek a folyókat. 33. S Ő alárendelte néktek a napot és a holdat, mindkettőnek a (maga) menete, s alárendelte néktek az éjszakát és a nappalt. 34. S Ő megadott néktek mindenből, mit Tőle kértetek. S ha számba vennétek Allah kegyét, hát nem tudnátok azt számbavenni. Lám! Bizony az ember bűnös, hálátlan. 35. S midőn mondá Ábrahám: Uram! Tedd meg ezt a települést biztonságossá, s óvj meg engem, s fiaimat (attól), hogy bálványokat imádjunk. 36. Uram! Bizony azok (már) sokakat eltévelyítettek az emberekből. S ki követ engem, hát az belőlem való, s ki nem engedelmeskedik nékem, hát lám! Te vagy a Megbocsájtó, Könyörületes. 37. Urunk! Lám! Én megtelepítettem sarjaim közül (néhányat) a vetetlen völgybe a Te Sérthetetlen Otthonodnál, Urunk! Hát tartsák meg ők az imát, s tedd az emberek szívét (olyanná), hogy vágyjanak hozzájuk, s lásd őket el gyümölcsökkel, hátha tán hálát adnak. 38. Urunk! Lám! Te tudod, mit mi elkendőzünk, s mit kinyilvánítunk. S nem bújhat el Allah elől semmi a földön, sem az égen. 39. Dicsőség legyen Allahnak, Aki megajándékozött engem vénségemre Izmáellel, s Izsákkal. Lám! Uram Meghallgatója a fohásznak. 40. Ó, Uram! Tégy meg engem az ima megtartójává, s (így) az én sarjaim (is). Urunk! Fogadd el a fohászt. 41. Urunk! Bocsáss meg nékem, gyermekeimnek, s a hívőknek a Napon, midőn a számvetés. 42. Ne számítsatok, hogy Allah nincs tudatában annak, mit tesznek a bűnösök. Hanem Ő késlelteti őket a Napig, midőn megmered a tekintet. 43. Ahogy erőt vesz rajtuk a rettegés, fejük felemelkedik, s tekintetük nem vetődik feléjük, s szíveik, (mint) a levegő. 44. S figyelmeztesd az embereket a Napra, (midőn) eljön hozzájuk a szenvedés, s mondják azok, kik bűnösek: Urunk! Késleltess minket egy rövid időre. Válaszolni fogunk hívásodra, s követjük a küldötteket. (A válasz ez lesz): Avagy nem tettetek-é esküt arra azelőtt, hogy nincs néktek végetek? 45. S ti azoknak lakában laktatok, kik magukat kárhozták el. (Hát nem) nyilvánult-é meg néktek hogyan tettünk velük, s vetettünk néktek példákat? 46. S bizony megszőtték tervüket, de tervük Allahnál, s az ő tervüktől (még) a hegyek is megrengenek. 47. Hát ne számítsátok, hogy Allah megszegi az Ő ígéretét küldőtteinek. Lám! Allah a Nagyszerű, a Megtorló. 48. A Napon a föld átváltoztatik mássá, mint föld, s (így) az egek, s tovahaladnak Allahhoz, az Egyetlenhez, a Teljhatalmúhoz, 49. S ezen a Napon meglátod a gaztevőket láncokra fűzve. 50. Öltözékük szurokból, s elhomályosítja arcaikat a Pokol tüze. 51. Bizony Allah viszonozza minden léleknek, mit elnyert. Lám! Allah Gyors Számvető. 52. Ez hát üzenet az embereknek, hogy figyelmeztetve legyenek általa, s hogy tudják meg: Ő az Egy Isten, s emlékezzen a megértés embere. 15. szúra